Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915
— 16 — a mi fiatalságunk okulására és a közművelődés érdekében, ahol számottevő írói munkásságával sikerült magának nevet szerezni.“ Nagyarányú régészeti elfoglaltsága mellett az iskolai munka már bizony terhes lehetett reá, de ő nagyon ragaszkodott az iskolához, szerette azt, sohasem panaszolta föl annak terheit. De 32 évi tanári működésének elteltével mégis nyugdíjba helyezését kérte és ez 1903. november 30.-án föpásztori köszönet és elismerés kifejezése mellett meg is történt: az orsz. tanári nyugdíjalapból 3640 K. évi nyugdíjat utalványoztak neki. A nyugdíjba lépés nem egyúttal megpihenés volt nála, hanem beteljesedett rajta, amit a nyugdíjba helyező leiratában szívből kért részére a főpásztor a jó Istentől, hogy „a közügyek és a hazai tudományosság előmozdítására, amelyeknek eddigi sikeres munkálkodásával magának teljes elismerést vívott ki, jó egészségben sokáig tartsa meg s áldásainak teljességével boldogítsa.“ Mivel a helyébe kinevezett tanár állását el nem foglalhatta, azért mint nyugdíjas az 1903.—1904. tanévben végig tanított. Azután pedig teljes idejének szabad rendelkezésével csak annál inkább nekilátott az ő kedves foglalkozásának: a régészeti munkálkodásnak, amelyet mindinkább gyengülő testi erővel, de annál nagyobb lelki örömmel, gondos odaadással, soha el nem lankodó lelkesedéssel élte fogytáig tevékenyen folytatott. A világháború súlyos megpróbáltatásai, az emberi kultúra és erkölcs mérhetetlen veszteségei igen nyomasztólag hatottak az ő finom és érzékeny lelkére, némi igazsággal boldogabbnak mondotta azt, aki ezen vészterhes időket meg nem érte. Az aggodalmak és a betegség talán még időelőtt megőrölték szívós szervezetét, s midőn megérezte, hogy már az utolsó útra lép, egész életében követett lelkiismeretességéhez és gondosságához hű maradt: ezen utolsó útjára gondosan és szépen elkészült. Pontosan elrendezte házi ügyeit, hogy lelkét a hitben megerősítse: jól átvette a katekizmust, gyengélkedése növe- kedtével pedig buzgón vette magához a haldoklók szentségeit, azután a jó Isten szent akaratán való teljes megnyugvással odaadóan imádkozott, amíg 1916. április hó 16.-án csendesen elhalálozott.
