Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 14 —

megfelelően rendezve tanulságos gyűjteményekben kiállította: a római ásatások és leletek eredményeit tudományosan földolgozta és közrebocsátotta. Mondhatjuk, hogy valóban sokoldalú és nagyarányú régészeti munkásságot fejtett ki, amelynek folyamán a régi Apulum több érdekes részét sikerült feltárnia, sok emléket megmentenie és megőriznie s a szakirodalomban ismertetnie. Régészettudományi közleményei az Alsóf. tört. rég, és termtud. Egyes, évkönyveiben jelentek meg: „Apulumi maradványok“ címen a III.—XIV. évkönyvekben 1.—12. közi. Ezenkívül több római felíratnak és téglabélyegmek az ismertetését közölte a Corpus Inscriptiomum Latinarum-ban. Számos ismertetése jelent meg az Archaeologiai Értesítőben (XVI. k.: Újabb apulumi leletek: a). Minerva Victrix oltára, b). Attilius Eutyches emléktáblája, c). Jupiter szobor feje; XlX.k. A szent- mihálykői zárda felfedezése, Egy XVI. sz.-beli rézláda; XXIX.

k. M. U. Apollinaris pnaef. castr. emlékköve és a XXX. k.: Zeno miles numeri Germanorum sírköve Apulumbói.), azután a „Múzeumi és Könyvtári Értesítődben, ahol az egyesület működéséről szóló jelentéseit is közölték. A régészet köréből többször tartott nyilvános előadásokat, főleg a gyulafehérvári katonai tud. kaszinóban, amelyek mindig élénk látogatottságnak és nagy értékelésnek örvendtek. Nagyobb önálló munkája: „Alsóíehérvármegye története a római korban. Nagyenyed, 1901. n. 8° 457 1. 2 térkép, 3 alaprajz, 45 kép. E művében foglalta össze a vármegyére vonatkozó összes régészeti adatokat, amely az ő kutatásainak eredményeit is tartalmazza.

Csenni Béla dr. tanári működésén és terjedelmes kulturális munkásságán kívül még sok más hivatalos tisztséget is hasonló buzgalommal töltött be: mint a volt német várközségnek aktuáriusa 1871.-ben, azután pedig mint vagyonkezelő bizottságának elnöke egészen a vagyon felosztásáig, amelyből az ő lelkiismeretes gondossága folytán sok kulturális, humánus ás iskolai célra jutottak tetemes összegek; működött a volt gyulafehérvári pénzverdénél mint helyettes irodatiszt 1869.—1873., mint az erdélyi püspökmegyei számvevőszék ülnöke a templomi, iskolai s alapítványi számadások felülvizsgálásánál kifejtett szorgalmáért főpásztori elismerésben részesült; működött a gyulafehérvári kir .törvényszéknél eleinte mint kereskedelmi.