Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1915

— 13 —

' még rendelkezésére állott, azt mind a humánus társadalmi és köművelődési tevékenységnek szentelte. Csak így tudjuk belátni és megérteni az ő sokoldalú kulturális munkálkodását.

Irodalmi tevékenységgel már tanítókorában kezd foglalkozni 1868.-ban, amidőn német nyelven novellákat és tárcacikkeket ír a Hermannstädter Zeitungba, amelynek szerkesztőjtulajdo- nosa: Reissenberger Adolf szerint 800-nál több cikk és novella jelent meg Csernitől az említett lapban 1889.-ig. Irt ezenkívül a Schässburger, a Kronstädter és az Arader Zeitungba is német nyelven. Tanársága kezdetétől fogva az évi értesítők több tanulságos értekezést közöltek tőle, amelyek egy részét már felsoroltuk. Az Érd. róm. kath. írod. Társulat megalakításában és működésében mindvégig buzgón résztvett, s a „Köz- művelődés“ c. lapba 1878.-tól kezdve sok érdemes cikket írt és szerkesztésében hosszabb ideig közreműködött. 1879.-ben szerkesztette a Karlsburger Zeitung egy évfolyamát.Ezekből láthatjuk, hogy a vidéki hirlapírás terén érdemes munkásságot fejtett ki.

A nyolcvanas évek közepe táján érdeklődése a régészettudomány felé fordult, amelynek itt a régi római Apulum területén hálás munkája és tág tere nyílt. Intézetünk 1891.—92. tanévi értesítőjében megjelent ilyen irányú értekezése: „Látogatás Apulumban“ címmel, amelynek folytatását az 1892.—93. és 1893.—94.-ki értesítők közölték; ezen cikkekben a tanuló ifjúság tanulságára részletesen vázolta a régi római életet Apulumban.

Szakszerű régészettudományi munkálkodásra bőséges alkalmat nyújtott neki az 1887.-ben megalakult Alsóféhérm. történelmi, régészeti és természettudományi Egyesület, amelynek múzeumőrie lett. Ezen időtől fogva rendszeresen tanulmányozta a római régiségtudományt, szorgalmasan gyűjtött, mindennemű régiségleleteit, gondos figyelemmel kisérte az egész környéken a földmunkákat, s bárhol került elő valami lelet a napfényre, addig nem nyugodott, amíg meg nem tekintette és meg nem szerezte; azután szakavatottan vezette az egyesület római ásatásait, amelyek a régi római világnak sok értékes emlékét hozták a felszínire, ezeket az egyesület múzeumában összegyűjtötte, meghatározta, konzerválta és nagyobbrészt