Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

aki kis diák korától fogva az ő buzgó lelki fiacskája volt és rheumatikus bántalmainak s szervi szívbajának sok szenvedése közt épületesen haladt az igazi lelki tökéletesedés nagy útján.

Otthon találta öt az asztalnál ülve, amint súlyos szenvedésében kezére támaszkodott és csendesen elmélkedett. Még csak harmadnapja hiányzott az iskolából, de most a betegsége nagyon elővette. Vigasztalta őt, majd kedvesen elvégezte a beteg szentgyonását, amely bizony az utolsó volt. Azután még elbeszélgetett vele jövő terveiről, s óhajtása szerint délután kivitte kocsiján a katonai céllövőhöz a szabadba, ahol még nem volt ezen a tavaszon. Ottónk ott elgyönyörködött a vidám madárdalban, a viruló természetben, s hálával csodálta mindazt a sok szépséget és jóságot, amit a jó Isten az ember örömére a szabad természetben alkotott. Csodálta és szerette mindezt, de utoljára. Azután hazatért és május hó 7.-én este csendesen és tiszta, üde lélekkel elhalálozott.

Temetése május hó 9.-én délután volt. Ravatalára főgimnáziumunk és osztálytársai koszorút helyeztek. Végtisztességén testületileg megjelent a főgimnázium tanáritestülete és tanulóifjúsága. A háznál Püspök Urunk végezte a gyászszertartást a kispapok, Ottónk volt osztálytársai segédletével. A gimnáziumi énnekkar gyászdalokat énekelt. A sírnál Suhayda József osztálytársa búcsúztatta el a következő kegyeletes szavakkal :

„Kifürkészhetetlenek az isteni gondviselés utjai. Az iskola padjai után itt, a temető árnyában kell találkoznunk. Szomorú viszontlátás. Két nappal ezelőtt még te is örvendtél a ragyogó napsugárnak, a zőldelő lombozató természetnek ; téged is felvidított még akkor a kedves madár csicsergő zenéje, a virág édes illata, s ma itt. Hideg koporsó légköre zárja körül tagjaidat, melyekből elszállt az élet; a két nap előtti vidám lélek odahagyta templomát, átadta a rothadó testet a természet örök törvényének. Két nappal ezelőtt még köztünk voltál, velünk együtt hittél, reméltél, szerettél; velünk együtt küzködtél és törted magad a magasabbakért. Szép lelked kongregációnkba vezérelt és szűz Máriánk szeplőtelen lobogójának méltó lovagiává lettél, miután leventéjévé avattunk. Habár neked ellenségeddé szegődött a föld, megtagadta tőled majdnem minden