Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

— 36 —

azoknak a munkaerejét, akik hadbavonultak; ne húzódozzunk azért semmifajta munkától, hanem ahová csak jövünk, segítsünk első sorban szüléinknek, azután bárki másnak a házi munkájában, a mezőgazdaságnál, az iparnál s a különböző hivatalokban egyaránt. Második és sokkalta fontosabb kötelességünk az, hogy nekünk, mostani nemzedéknek sokkalta kitartóbb testi és több erkölcsi erővel, biztos tudással, és fáradhatatlan munkakészséggel, sok jóakarattal és törhetetlen fegyelemmel kell majd kilépnünk az életbe, mert csak igy leszünk képesek majd pótolni a derék, jellemes, hőslelkű férfiaknak azon nagy számát, akik ezen védelmi harcunknak áldozatul esnek.

Sajnos, a sok buzdítás és ébresztés mellett is közöttünk még mindig vannak lanyha lelkek, akik ennek a tudatára nem ébredtek. Reméljük, hogy a most elért tanulmányi és erkölcsi eredményük alapján elmélkedni fognak gyengeségüknek igaz okairól s belátva hibáikat, mielőbb a javulás útjára térnek. De nagy örömmel és teljes megnyugvással állapíthatjuk meg azt, hogy intézetünkben az 1914.—15. háborús tanévben elért tanulmányi és erkölcsi eredmény jó, ami igazolja, hogy tanulóinknak legnagyobb része kötelességét már is férfiasán teljesítette.

Ezen megfelelő eredménynek elérésében a jó Isten állandó kegyelmén és segítségén kívül nagy hálával tartozunk mindazon nemes telkeknek, akik bennünket helyes erkölcsi fejlődésünkben és tanulmányainkban nagy odaadással támogattak. Első sorban Püspök Urunk Őexcellenciájának, aki mindnyájunk munkája és magaviseleté iránt atyai gonddal érdeklődött, lelki ügyeinkben legjobb tanácsadónk és vezetőnk volt, irántunk való nagy szeretetét tanúsította mindannyiszor, amidőn csak a tanév folyamán mindnyájunkhoz beszélt, mindnyájunkat buzdított és vigasztalt. Nagy hálával tartozunk a gyulafehérvári központi papságnak, hogy főleg lelki ügyeinkben szívesen munkálkodott, különösen Zomora Dániel pápai prelátus és püspöki biztos, Balázs Ferenc kanonok-prelátus, báró Vécsey Aurél dr. és Péter Antal dr. theológiai tanár, Boros József püspöki titkár és Wéger Lajos székesegyházi káplán uraknak, akik a hétnek több napján az egész tanéven át türelemmel és odaadással gyóntattak bennünket: becsüljük meg intézetünknek