Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 37 — ezt a rendkívüli értékét, hogy ilyen illusztris férfiak buzgón foglalkoznak velünk, csak hogy erkölcsileg tökéletesedjünk, lelkünk finomodjék és jellemünk erősödjék. — Végül pedig azért, hogy a háborús tanévet tanulmányainknak minden nagyobb hiánya nélkül szerencsésen befejezhettük, különösen hálásak lehetünk a tanárikar mindenegyes tagjának, akik sokkalta több munkával küzdöttek meg ebben a tanévben, csakhogy az egyes tárgyak óraszámát az elérhető eredmény rovására ne kelljen redukálni s a helyettesítések okozta nagy elfoglaltság mellett is magukat nem kiméivé, fáradhatatlanul odatörekedtek, hogy a békés tanévekhez mért eredményt érjünk el. Most pedig a harctéren küzdő testvéreinké legyen ezen tanévben az utolsó érzésünk és gondolatunk. Önérzettel gondolhatunk a világháború kezdetétől fogva a harctéren küzdő tanárainkra, akiket a jó Isten mint egyedül Benne bizó nemes és jó lelkeket eddig épen megtartott és megsegített. Nagy tisztelettel gondolhatunk volt tanítványainkra, akiknek legnagyobb része híven teljesíti katonai kötelességét, másrésze pedig mint Székelyhidy Lajos, Osváth Nándor, Váczy József, Csecs- kedy József, Ürmössy László, Diószegi Károly, Donhoffer József, Háry István és mások hősi küzdelmük által elnyerték az örök életben a nemzet mártírjainak hervadhatatlan koszorúját. Buzduljunk mindnyájan az ő példájukon, merítsünk lelkesedést az ő lelki nagyságukból! Épen azért az övék legyen ezen tanévben az utosó szavunk és gondolatunk. Forduljunk a harctéren küzdőkért buzgó imával az egek Urához: áldja meg szent és igazságos küzdelmüket mielőbb a békének üdvös gyümölcseivel, hozza vissza iskolánkba mielőbb épen és egészségesen a mi szeretett tanárainkat, jöjjenek haza győzelmesen a mi volt tanítványaink szüleiknek, hozzátartozóiknak, szeretette saládjuknak boldog körébe. Értük való imádságunkkal fejezzük be ezen iskolai évünket és mondjunk el közösen egy Mi Atyánk-ot, Üdvözlégy-et és Dicsőséget ezen jó célra buzgó és alázatos lélekkel!“ A tanulóifjúság ezután térdre borult az intézet folyosóján és áhítattal elvégezte tanáraival együtt az imádságot. Végzetül pedig nemzeti imánknak: a himnusznak énekével fejezte be az 1914.—15. tanévet. Erre az egyes osztályoknak az osztály-
