Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 34 rtak sorsát. Miattuk aggódó szívvel gyakran fohászkodtunk úgy, amint azt az északi harctéren Albert tanár űr jegyezte föl naplójába pünkösd vasárnap: „A háború e legborzalmasabb napjaiban szivem mélyéből kértem a Szentlélek Istent, hogy küldje el a békesség lelket nekünk, hozzon békét és megnyugvást a megbomlott emberiség számára.11 Ezen általános megbomlás szenvedéseinek enyhítésére a tanév végéig tőlünk telhetőleg igyekeztünk közreműködni: gyűjtöttünk az elesett hősök özvegyei és árvái részére, a füsttelen nap alkalmából a rokkantak javára, buzgón folytattuk a fémek gyűjtését is; a finevelőinté- zet számos sebesültet látott el többször uzsonával, a gimnázium mosókonyhájában tisztították hosszabb ideig egy kórháznak a ruhaneműit, s mindegyikünk egyénileg minden tőle telhetőt megtett a háború okozta társadalmi sebek gyógyítására. Munka és jótékonyság közt csakhamar és szinte váratlanul eljutottunk háborús tanévünk végére. Mivel intézetünkben a tanítás csak szeptember hóban szünetelt, azért a miniszteri rendelet értelmében a tanévet már május hó 22.-én bezárhattuk. A rendes tanításnak május hó 12-én való befejeztével e nap délután végeztük el tanévvégi közös szentgyónásunkat, s május hó 13.-án reggel 7 órakor volt a közös szentáldozásunk a székesegyházban, ahol Püspök Urunk mondott csendes szentmisét, megáldoztatta a tanulóifjúságot, leesdette vizsgálataira a Szentlélek Isten kegyelmét és segítségét, s azután lelkes exhortációt intézett szeretett tanulófiaihoz, buzdítván őket, hogy a szünidőben törekedjenek igazi lelki életet élni, megnyugvással fogadják tanulmányaiknak eredményét s a további célszerű önképzés mellett igyekezzenek szüleiknek és hozzátartozóiknak mennél tevékenyebben segítségére lenni s mennél odaadóbban vegyenek részt a szeretet és irgalmasság müveiben, amelyeket a háborús állapotok fokozottabb módon igénybe vesznek. Jussanak gyakran eszünkbe ezek a jó tanácsok, mert ez volt Püspök Urunknak búcsúszava hozzánk ebben a tanévben. Az osztályvizsgálatok szerencsés befejeztével május hó 22-.én reggel 7 órakor a székesegyházban volt a Te Deum s a hálaadó szentmise, amelyet Zom óra Dániel, pápai praelátus úr, gimnáziumunk püspöki biztosa mondott. Ezután testületileg
