Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
lönböző részeibe megtett fárasztó útjaiból visszatért székhelyére, mindig egybehívott atyai jóindulattal, hogy velünk is közölhesse, mit látott és tapasztalt, hogy magunk is vigasztalódjunk, épüljünk és javuljunk mindazokon. Most is alighogy visszatértünk iskolai munkánkhoz, janu- árius hó 11.-én lelkes exhortációt intézett az egész tanulóifjúsághoz, amelynek lelkére kötötte: adjon hálát a jó Istennek, hogy a mostani súlyos időkben, midőn számos középiskolában a tanítás szünetel, a mi intézetünkben mégis rendes tanítás folyhat, épen azért fokozott szorgalommal tanuljon is minden tanuló, használja fel a maga javára ezt a kedvező helyzetet, s épen ez a borzasztó háború, mint a jó Isten nagy büntetése késztessen mindenkit arra, hogy mennél intenzívebb és buzgóbb lelki életet éljen; imádságainkban és szentáldozásainkban emlékezzünk meg mennél gyakrabban a harctéren küzdő testvé1 reinkről, akik hazánkért és mindnyájunkért harcolnak, imádkozzunk buzgón Szentséges Atyánknak, a római pápának szándékára, hogy az áldott béke miellőbb helyreálljon. Intézetünkben a tanév első felének az általános tanulmányi eredménye kevésbé kielégítő volt. Az osztályozott 350 tanulóból jeles előmenetelt tanúsított csak 6 fiú, kielégítő volt 216, de 39 (11%) egy tantárgyból és 89 (25 40/i) több tantárgyból kapott elégtelen érdemjegyet. Ez az aránylag gyenge eredmény pedig két okra vezethető vissza. Az egyik mindenesetre a háborús állapotoknak igen kedvezőtlen behatása a tanulás munkájára. De viszont a másik amely bizony elszomorító: hogy akadt sok olyan tanulóifjú, aki ezen komoly viszonyok közepette nem dolgozott elég becsületesen, pedig ez most sokkalta inkább kötelessége lett volna. A háború nemcsak a harctéren, a tüzvonalban, a lövészárkokban igényel több fegyelmet és kitartást, hanem minden hivatásban. Nekünk, tanulóknak is a lefolyt tanévben sokkalta többet kellett volna munkál- kodnuk s a jövő tanévekben is nagyobb szorgalommal, buzgóbb kitartással kell tanulnunk és dolgoznunk, hogy a háború okozta erkölcsi és anyagi károk pótolásában annak idején férfiasán közreműködhessünk, hogy az emberi kultúrát megmenthessük a most reátapadt salaktól, amidőn majd a jó Isten ismét reánk deríti az áldott békének veröfényes napjait.
