Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
kólái munka már szeptember hó 24-én megkezdődött, de mivel a tanulók a hozzájuk küldött meghívó mellett is nem vonultak be teljes számmal, azért a rendes tanítás csak szeptember hó 26.-án vehette kezdetét. A tanévet megnyitó Veni Sancte-t szeptember hó 27.-én tartottuk a székesegyházban, amikor Püspök Urunk szentmisét mondott és Léstyán József vallástanár az ifjúsághoz szentbeszédet intézett, amelyben lelkesen buzdította, hogy a megpróbáltatások mostani súlyos napjaiban fokozottabb buzgó- sággal dolgozzék s így igazán munkaképes és jellemes nemzedékké nevelődjék, hogy a jellemes, egész férfiaknak háború okozta tetemes veszteségét méltó és képes legyen egykor pótolni. A jó Isten kegyelmében a szeptember hó 28.-án végzett közös szentgyónással kezdtük az új tanévet, a közös szentáldozás szeptember hó 29.-én, Szent Mihály ünnepén volt a székesegyházban, ahol Püspök Urunk szentmisét mondott, megál- doztatta tanulófiait, akikre mindig aggódó szeretettel gondol, velük együtt buzgón imádkozott az ellenségektől szorongatott édes hazáért. Még jól emlékezhetünk reá mindnyájan, milyen komoly hangulatban vonultunk volt be iskolánkba. Szüléink megsokszorozott gondok és aggodalmak közt hoztak ide, bizonyára többen voltak közülünk olyanok, akiknek édes jó atyja, szeretett bátyja, vagy más kedves hozzátartozói már ott küzdöttek a véres harcmezőkön. Részvéttel néztük a sok sebesültet, akiket ide hoztak a kórházakba, megindult a mi ifjú szivünk is a sok szenvedés láttán, felbuzdultunk városunk lakóinak nagyobb részén, akik a sebesülteket és a betegeket eleinte szíves adományaikkal elhalmozták, mi is módunkhoz képest hozzájárultunk a hadi jótékonysághoz. A tanáritestület tagjai a tanév elejétől fogva brutto fizetésüknek egy százalékát a hadbavonultak hátramara- dottainak segélyezésére fizetik. Súlyos, kemény harcoknak a híre jutott el hozzánk, s a mi gondolataink az iskola padjairól hányszor szállottak messzi ismeretlen távolba, ahol a mi honfitársaink elkeseredett küzdelmet folytatnak az ádáz ellenségekkel. Olykor a bizonytalanság szorongó érzése nehezedett a mi szívünkre, ismeretlen félelem és sejtelmes aggódás fogott el, s mindezek szárnyát szegték — 14 -
