Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
Ki merné állítani, hogy bennünk nincs meg a magyar vér, ki meri szemünkbe mondani, hogy gyávák, romlottak vagyunk. A dicső győzelem, vagy ha az Isten úgy akarja, kiontott ifjú vérünk pirossága és forrósága majd megmutatja, hogy szeretjük hazánkat s szívünk őérette dobog. ügye Kedves Barátaim, amikor szent esküvésre emeltük fel kezünket, amikor elrebegtiik az esküt, szívünkből fakadt az. Elhatároztuk, hogy törjön bár reánk az egész világ, de amíg mi élünk, idegen hordák nem fogják ellepni édes hazánk területét. Nem tűrjük, hogy valami csürhe népség üsse fel tanyáját őseink vérrel szerzett tulajdonán: a hármas hatalom, a kettős kereszt s a négy folyó öntözte drága föld mindig a magyaré lesz. Édes testvéreim, kik itthon maradtok, most a válás pillanatában azt kérjük tőletek, hogy ne feledkezzetek meg rólunk. Mi tudjuk, hogy hová visz utunk, mi tudjuk, hogy a lővészárok- ban fog végződni s azzal is tisztában vagyunk, hogy bizony sokszor, nagyon sokszor sanyarú lesz a sorsunk s épen ezért kérünk titeket, ne feledkezzetek meg rólunk; midőn kis kápolnánkban a közös imát elmondjátok, küldjétek egy-egy fohászt érettünk is az Egek Urához, hogy kötelességünket híven teljesíthessük, a szenvedések meg ne törjenek s ha talán elköltöznénk ebből a világból. Nála kegyelmet nyerjünk. Ügy szombaton délutánonkint majd mi is elővesszük imádságos könyveinket, mi is el fogjuk mondani a rendes imát, mint ti itt a kápolnában, hogy legalább lélekben, az imádságban legyünk együtt. Még arra is kérlek benneteket, hogy a megkezdett munkát ne hagyjátok abba, hanem folytassátok szívetek teljes lelkesedésével, tanuljátok meg már itt a becsületes, önzetlen munkát, mert az életben nagyon sok derék embert kell majd pótolnotok, sok fáradságot elviselnetek, sokszor kell önmegtagadást gyakorolnotok, ha jó hazafiak, hithű katholikusok akartok lenni. Már pedig a kongregánista az akar lenni, hiszen ő a nemzet reménye, az ország támasza. Ezen nagy hivatás töltse be szíveteket, lelketeket, ez a gondolat vezéreljen minden tettetekben; nézzetek szemben minden veszéllyel, a bukás gondolata ne bántson, hiszen nincs szebb, eszményibb dolog a világon, — 125 —
