Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 126 mint egy szent ügyet szolgálni, mellette híven kitartani s ha kell, érette az életet is feláldozni. Az út, amelyen haladnotok kell, már régen ki van jelölve; jó vezettők segítségtekre lesz mindenben. Ha valami megbeszélni valótok van, menjetek hozzá teljes bizalommal, atyai tanácsai, utbaigazitásai mindig kelendők lesznek. Nagyon kevés ideig voltunk még együtt, de már így is számtalanszor ada tanujelét nagy szeretetének, szíve jóságának. Nagy elfoglaltsága mellett is elvállalta a mi vezetésünket, nem törődött semmivel, csak a mi jólétünk, boldogításunk lebegett szemei előtt s azon kis szabadidejét, ami munkái végeztével megmaradt, azt is a mi lelki vezetésünkre fordította; ügyünket a saját ügyévé tette, mindig szerető atyaként viseltetett irányunkban. Ezért kérlek benneteket Kedves Testvéreim, szeressétek a mi jó praeses urunkat, legyen benső jó kapocs, viszony ő közötte és közöttetek, útmutatásait fogadjátok atyai tanácsokként s a jó elhatározások megvalósításában legyetek kitartóak, akkor aztán dühönghet odakinn a vihar, felcsaphatnak a hullámok egészen a fellegekig, lesodorhatnak a tátongó ösvény mélységébe, nem félünk, hogy kis hajónk elmerül; lehet előttünk ezer meg ezer rejtett vagy nyílt sziklaszirt, hozzá verheti acélos hajónkat az irtózatos szélroham, nem a hajó, hanem a szírt fog pozdorjává törni! Adja Isten, hogy úgy legyen! Még csak egy pár szót Kedves Testvéreim! A ti bizalmatok engem helyezett az idén a praefectusi tisztbe s most midőn utoljára mondom nektek az „Isten hozzádot“, hálás köszönete- met kell kifejeznem érette s mint praefectus azt kérem tőletek, ne felejtsetek el egészen, gondoljatok néha-néha reárn is s ha majd talán halálom hírét hallánatok, imádkozzatok érettem. Jusson eszetekbe, hogy egy szívvel kevesebb dobog, egy ifjúval kevesebb van a világon s ez az ifjú igazán, szíve mélyéből szeretett titeket. És most Isten veletek,—«örökre tán, Isten veletek!» A pompás tagfelavatásról és az ünnepségről méltányolólag emlékezett meg a helyi „Közművelődés“ és hozta központi lapunk is: a «Mária Kongregáció». Ez a nap méltó emlékezete lesz ősrégi egyesületünknek s ragyogó kifejezője az emelkedett lelki életnek.
