Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914

— 124

Az idén niég többször, még jobban éreztük a kongregáció föltétien szükségességét, hiszen apánk, testvérünk, rokonunk, barátaink mind ott küzdenek a hazáért s ki tudja melyik pillanatban oltja ki életüket az ellenség goiyója.

Hát a haza sorsa? A háború folyásának minden mozdulatát figyelemmel kisértük; egy-egy vesztett csata után szinte kétségbeestünk s súlyos szorongattásainkban csak az ima enyhített; egy-egy győzelem hire örömmámorral tölté el szíveinket s egy-egy rö'pimával adtunk hálát a Magyarok Istenének. Milyen áhítattal mondogattuk el a közös imát a háborúban elesett hősökért; úgy imádkoztunk, mintha édes kongregámista testvérünk halt volna meg.

De ezzel nem elégedtünk meg. Mi is kigöngyöltük a cselekvés zászlaját; igaz ugyan, hogy eddig még nem volt alkalmunk kimutatni, hogy mi nemcsak beszélünk, hanem teszünk is, de ha az Isten megsegít, ma-holnap már tenni is fogunk. Mai gyűlésünk képezi a fordulópontot, betetőzi a múltat, kezdi a jövőt. Ezen alkalommal ünnepélyes tagfelvételt is rendeztünk, hogy új tagok pótolják a régiek helyét. Mert bizony egy párunknak el kell távoznunk ezen kedves körből, hív a haza. Eddig ő nevelt fel minket, ő védett meg minden támadás ellen, de most őt támadják, most az ő megsemmisítésére törekednek, hát most mi védjük meg. Ha eddig nem mentünk el, az nem azért történt, mintha nem szeretnék hazánkat; nem, hanem azért, mert nem volt föltétien szükség reánk s mi arra törekedtünk, hogy pótoljuk majdan azokat, kik a hazáért vesztették életüket. Ha eddig nem mutattuk feltűnő módon hazaszeretetünket, nem azt jelenti, hogy nincs bennünk hazafiúi lelkesedés, bátorság, önfeláldozás, hanem csak azt, hogy eddig erős zárak között tartottuk, mert más volt a kötelességünk. Ha eddig talán közönyösnek mutatkoztunk, azt azért tettük, mert ez az idő az erőgyűjtés ideje volt. Épen mint az az ágávé fa hosszú éveken át gyűjti a táplálékot s kicsiny marad, de aztán egy hét alatt hatalmas fává nő, úgy mi is eddig vajmi keveset mutattunk, de most, amikor itt a cselekvés ideje, amikor szabadon nyilvánulhat a hazasze- ter. amikor kötelességünk tettel szeretni a hazát, most mi is megmutatjuk gyűjtögetett erőnket. Még nem fajult el a magyar vér, pezsgésének megnyilvánulása remegésbe ejti az ellent.