Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1914
— 118 — gondolatkörben eszmecserét folytathassunk. Gyűléseinknek tárgya a kongregációs eszmény kialakítására irányult és a következőkép csoportosult: 1914. november 28.-án: Praeses változás, tisztújítás; A kongreganista apostolkodás. — 1914. december 7-én: Immaculata előtti gondolatok. — 1914. december 20-án: A kongreganista karácsonya. — 1915. január 23.: A kongregáció mint a gimnázium vezéregyesülete.— 1915. február 14.-én :A magány, önmegtagadás s önuralom; a szakosztályok végleges szervezése. — 1915. február 27.-én: A hadbavonuló kongregánisták viselkedése a kiképeztetés alatt és a harctéren; az itthonmara- dottak háborús tevékenysége. — 1915. március 13.-án; A március 25-i avatás; a kongregánista hivatása, kötelessége; a szent tisztaság. — 1915. március 25.-én: Avatás. A tiszta ifjú eszménye; kongregációs lelkűiét. — Ünnepélyes nyilvános ülés: Bartos, Bitay előadása a szakosztályokról; Nagy Dénes hadbavonuló praefektus búcsúzója.— 1915. április 10.-én: Az Eucha- risztia, gyakori szentáldozás.— A kegyelmes Főpásztor iidvö- ző levele a felavatott új tagokhoz. Kerey Kálmán VII. o. t. con- sultor felolvasása Jézus csodáiról és a modern korról, különös tekintettel Jézus föltámadására.—Felolvasásának gondolatmenete és kivonatolt rövid tartalma a következő: „Az atomizmus bölcseleti felfogás felléptével a bölcseletben megszűnt a rend, mert az atomizmus makacsul védelmezte, az természetnek s erőinek függetlenségét, áttörhetetlen törvényeit, teljes egyeduralmát s így kénytelen volt összeütközésbe kerülni a csodával, mely épen ezen áttörhetetlenségét tagadja és semmisíti meg. Minden vallás védi a csodát, mert a vallás hódolatra hív a természeten felül álló Lény iránt, s épen ezért védelmeznie kell annak uralmát a természet felett. A kereszténység is a csodára hivatkozik, midőn tanának isteni eredetét bizonyítja. Krisztus föltámadásának tényére alapítja hitét s bizalmát. Általában azonban a csoda a mai emberek előtt ellenszenves. A hitetlen hahotával utasítja el magától a csoda lehetőségét is s a hivő pedig legtöbbször szemérmesen hallgat, midőn csodáról vau szó. De hát mi is a csoda? A csoda olyan rendkívüli, érzékeink alá eső jelenség, mely az összes természeti erők képességeit túlhaladó hatásban érvényesül s azért a természetes határon
