Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913

— 39 céljából. — A Batthyány-intézet híres könyvtárának és értékes gyűjteményeinek tanulmányozása alkalmával tanulóinkat mindig a legnagyobb szeretettel kalauzolta, szakszerű és beható magyarázatokat tartott Szent- iványi Róbert dr. intézeti igazgató, a régészeti múzeum gyűjteményét bemutatta, s a Provincia Daciáról s a régi római Apulumról több ízben előadást tartott Kárpiss János igazgató, régészeti egyes, titkár.

Őszi kirándulásainkat az Ifj. Vándoregyesület indította meg a Pé- terfalvára és Szászsebesre vezetett kirándulással, másik kirándulásunk a Zebernyik várromhoz irányult, melyekről a következőkben számolunk be:

Péterfalvai és szászsebesi kirándulásunk.

Az első nagyobb szabású kirándulást szept. 30-án tettük. Kárpiss János igazgató, Bujáki Domokos, Imre Lajos és Lestyán József tanárok vezetésével 86 tanuló indult a reggeli vonattal Alvinc felé a péterfalvai papírgyár és Szászsebes nevezetességeinek megtekintésére. A vonaton a kocsi egyik végéről másikra morséztünk. Itt kezdették cserkészeink a morse betűk tanulását. Szászsebesen nagy vendégszeretettel vártak. A hideg felvágott tízórai oly hirtelenséggel tűnt el az éhes diákcsapat szájában, hogy az igazgatónak, aki mint jó családapához illik, megvárta, mig minden diákja beraktározza a neki megfelelő porciót, már alig jutott belőle. Átmentünk Szászsebes kedves parkján, láttuk a fürdőépületet s felszakadt egy-egy sóhajtás is, miért nincs ilyesmi nálunk?!

Péterfalva felé a Sebespatak kanyaröblü futását követve jó ideig igen kellemes, árnyas, hűs ligetben jártunk. A gyerekek előre szaladgáltak, a komolyabbak világrengető gondolatokkal foglalkoztak: vájjon lehetne-e nálunk is egy életrevaló cserkészőrszem csapatot szervezni? Eközben sok gyönyörűséget találtunk az elénk táruló változatos tájékban. A gyűjtő szenvedély itt sem hagyta el fiainkat. Minden különösebb alakú kődarab, minden szebb virág, minden bogárka érdekelte; volt elég kérdés, amire feleljünk, de itt a diák kérdezett! Egyik német ajkú fiú a a lombok között fogott valami apró kis leveli békát. Ugyanaz, aki a múlt évben egyik természetrajzi órán a kecskéről, nevezetesen a kecske- gidáról lévén szó nagy nehezen kibökte, csupa németes izű éles zárt e hanggal, hogy „ez kecskegyermek“, persze volt most öröm, hogy megtalálta a „békagyermeket“ is.

Péterfalvának szép, széles utcáján mentünk végig, csupa tiszta, tágas, megnyerő külsejű, cserepes fedelű házak mellett. Minden ház oromfalán megragadta valami a figyelmünket, vagy egy-egy sok ízlésre