Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
— 40 — valló rajz, festett dísz, vagy pedig egy-egy vallásos tartalmú felirás. Addig néztük, addig sillabizáltuk őket menetközben, amig a papírgyár nagy kapuja az egész kiváncsi tanulócsapatot el nem nyelte. Ott azután végig kisértük a munkát: mennyi nehéz tortúrán esik át a szegény celuloze, amig tiszta papiros lesz belőle! Megnyugodott a diák, hogy ime a papírnak is kell szenvednie a sok malomkő, henger, prés s ki tudná előszámlálni még mi mindenféle hatalmas szerszám alatt. Láttuk hogyan örli két elmésen egymás mellé állított nagy malomkerék a nyers fa vagy cellulózé anyagot. Beletekintettünk a hatalmas kádakba, ahol már vizzet kezelték azt az imént megőrölt masszát s igen kívánatos, fehér pép lett belőle, akárcsak egy hatalmas csöbör tejföl! Fogadást ajánlottam, hogy valamelyik torkosabb lurkó meg is kóstolta, de az ilyen tévedés nem igen kerül napfényre s így a fogadást meg sem nyerhettem ... No most érkeztünk abba az óriási terembe, ahol a papir jobban drukkol — mint a diák. Az említett kívánatos pépet itt vezették, alúlról, felülről, keresztül-kasul mindenféle réz hengerek között. Az egyik vége még tejfel, a másikon már a sok préseléstől, vagyis drukkolástól egészen felhevült tiszta, szép, fehér papiros fölényesen s ingerkedve csavarodott össze hatalmas hengerekbe. Ott, ahol a papirt osztályozzák s a felvágott íveket számlálják, épen a dohánygyár részére készülő zöld papirt, a négyes pipadohány köntösét láttuk, milyen szerényen húzódott meg a miniszterpapir mellett. Valószínű, hogy többé nem igen találkoznak. Bámulatos ügyességgel szaladgált az íveket számláló szász leányok újjá a papiroson. Egyszerre 5 ívet is megtapintott. De meg is dolgoznak napi keresményükül, 1000 ív megolvasása egy fillér. A fiúkat azonban jobban érdekelték itt azok a távirda céljaira készülő vékony papirszallag-karikák, amelyekből egyet- egyet szorongattak a szerencse kedvencei hónaljuk alatt. A következő helyiségben a leveleknek és füzeteknek való papir feldolgozását láttuk. Az egyikre épen a szemeink láttára nyomták rá azt az ismeretes, hajót ábrázoló vizjegyet; a Rigler-cég hozza forgalomba. Itt vonalozzák a fűzetek papírját is. Felmerült a kérdés nem volna-e célszerű: alkalmas veres tintával az oldalok aljaira egy-egy szépen mosolygó ropogó jelest is odanyomtatni, hátha jobban sikerülnének a dolgozatok? Ugyanitt vonalozták, gyorsan forduló karikás gépeken a pénztári naplók papírjának bonyodalmas rubrikáit is, egy szempillantás alatt elkészült egy- egy nagy oldal. Betekintettünk oda is, ahol viznyomású sajtókkal csomagolják nagy rendelések hatalmas papirkötegeit. De a diákok legnagyobb
