Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913
— iá — tudják lefogni s az ember szükségleteire megrögzíteni az egyes századok; a többi marad felhasználatlanul a későbbi generációknak. Ma már látjuk, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség, a mint azt a francia forradalom, tehát a XVIII. század felvetette s ahogy a márciusi ifjak is hirdették, többé-kevésbbé csak a politikai szabadság kanonizálása, amit jogi szabályokkal lehet és akartak biztosítani. Bizonyos politikai jogokban és politikai egyenlőségben látták a szabadság és egyenlőség projekcióit. Ennek a felfogásnak megvan a maga pszichológiája: ők ennek érezték a szükségét. Mert ott volt a Lajosok imperializmusa, amely nem ismert mást, csak cézárt és lakájt. Évszázadokon át érezték ennek a lidércnyomásnak az ólomsúlyát. Ez volt annak a sötét abszolutizmusnak a korszaka, amit Madách igy fejez ki: milliók egy miatt! Azért az egyért élt az egész ország. Akörül az egy körül s azért az egyért mozgott a milliók keze, hullott a milliók könnye s izzadságának gyöngye, aki úr, sőt több: isten volt mindenek felett, így ábrándozik Don Carlos is Viktor Hugó Hernáni-ában a császárról: oka önmagában van ; van csupán, mert van. Látták és érezték a marquis-k, a grande seigneur-ök üres gőgjét, amely nem tartotta embernek az Isten másnemű képmásait, csak a maga fajtáját. Ott volt az egész társadalom a maga merev kasztrendszerű tagoltságában; kőfalak meredeztek ember és ember közt, amiknek bénító igazságtalanságát érezték még a felsőbb rétegek is a még felsőbbekkel szemben, de legjobban a legalsó, a tömeg, amelynek csak az igavonásból jutott osztályrész, de nem a jogokból. Természetes, hogy ezt a vaspántos jogrendet akarták szétrepeszteni a politikai szabadság és egyenlőség gondolataival. Azt hitték, hogy ha törvénybe iktatják, hogy a császár nem abszolút úr, hogy osztálykü- lömbségek nincsenek, hogy a paraszt, a jobbágy is ugyanazon politikai jogok birtokosa, mint a nemes s politikailag egyenlő a mágnással, akkor ezzel megteremtették a társadalom s az egyén boldogságának minden föltételét. Szóval azt hitték, hogy politikai jogok §-ba iktatásával el lehet igazítani e nagy gondolatok reendelkezéseit. Ilyen öltözetben kerültek át e nagy gondolatok hozzánk. Azért hirdette nálunk a nagy Kossuth, hogy Magyarországot előbb politikailag szabaddá kell tenni, azután a többi megjön magától. A XVIII. és XIX. század reflektorai tehát a szabadság és egyenlőség nagy fénytömegéből csak a politikai szabadság sugárnyalábját fogták le s értékesítették a nemzeti élet piacán. Ma már látjuk, hogy a politikai szabadság és egyenlőség szankcionálása nem hozta meg a társadalom boldogságát. Mert, hogy a
