Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1913

— 14 —

politikai szabadság és egyenlőség, t. i. az a tény, hogy nem léteznek főnemesek, nemesek, jobbágyok, csak polgárok egyenlő jogokkal és kötelességekkel, hogy ez óriási lépést jelentett a nemzetek életében és bizonyos javulást hozott magával a nagy tömegnek, ez tagadhatatlan. Megkönnyítette az egyén szabad érvényesülését; új, nagyértékű erők szabadultak föl a társadalom gépezetének szolgálatára, a mi mérhetetlen nyereséget jelentett. De nem váltotta be a reményeket, amiket Ígért, sőt keservesebb küzdelmeket teremtett. Az imperializmus megszűnt, de helyette kialakult az államtestet kormányzó és vezető hatalom, amely ép úgy kezében tartja a milliókat, mint azelőtt az imperátorok, sőt talán most még több az eszköze hozzá. A korlátokat a §-al eltöröltük, de az élet megtartotta őket. Az osztálykülömbség megszűnt, de azért a suszter, a törvényszéki írnok, a végrehajtó nem lehet tagja a mágnáskaszinónak s egy társaságba sem igen járogatnak. A testvériség román- tikájából sem fonódtak közelebbi rokoni kötelékek ember és ember között. Nem szeretjük egymást jobban egy hajszállal sem, a peres ügyek s az ügyvédek száma sem apadt le azóta. Mi történt tehát? Nehány kőfal leomlott, de mások emelkedtek helyettük; nehányat kiradíroztunk a törvénykönyvből, de nem az élet háztartásából. Sőt egyéb is történt és ez itt a fontos: az új helyzet új érdekcsoportokat, új küzdéseket teremtett a most már politikailag egyenlők között. Mert az életben igy történik mindig: mihelyt széjjelszedünk egy kőfalat, tíz új keletkezik helyette. A kenyér, a megélhetés lett az új elkülönítő alap. így történt ez mindenütt, ahová a francia forradalom eszméi elhatottak. így alakúit át a világ fejlődése. A kenyérkereseti érdekcsoportok szerint tagolódik most a társadalom s a harc folyik tovább, megint csak küzdünk a szabadságért és egyenlőségért azokkal a nagy ellentétekkel, a miket a megélhetés teremtett. Egyenlőségért küzdünk, mert arányosabbá, igazságosabbá akarjuk tenni a viszonyt, a termelő és fogyasztó, agrárius és merkantilista, gyári- és kisipar közt. Szabadságért küzdünk, mert ismét szabaddá akarjuk tenni a tömeget, nem a cézárokkal, hanem a nagy tőke imperátoraival szemben. Mi következik tehát ebből ? Az, hogy most is ugyanazokért a gondolatokért küzdünk, mint a márciusi ifjak, csak más mezőkön és részben más eszközökkel. És most azt mondom: vegyétek kezetekbe a világtörténelmet s látni fogjátok, hogy minden küzdelem a világon, már akár vallási színekkel volt bemázolva, akár a politikai öltönyeit szedte magára, akár társadalomboldogító jelszavak voltak zászlajára írva, az mind függetlenségi törekvés, az mind küzde