Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

— 15 J. bíboros, hercegprímás szentelte fel a szépreményekre jogosító Imetset az esztergomi bazilikában pappá s ugyanazon év augusztus hó 25-én mondotta el első szentmiséjét a tusnádi templomban.

A püspöki kegy és bölcs intézkedés Imetset a tanári pályára szánta. Gimnáziumunkhoz nevezte ki tanárnak, reá bízta még a kápláni teendőket is, tehát elsősorban a székesegyházi szónoklatokat s az elemi iskolai katechezist. S Imets ezen soknemű kötelességeinek a legnagyobb pontossággal iparkodott megfelelni.

A tanári hivatás eszményképe teljes fényben lebegett Imets előtt és hatalmasan forrott keblében a vágy, hogy annak mennél derekasabban megfelelhessen. Érző szivet, szilárd akaratot, erős meggyőződést, elfogulatlan Ítélő képességet és sokoldalú ismeretet hozott ő e terhes feladathoz. Dolgozott, fáradozott, tanult és lelkesedéssel csüngött tárgyain. Vonzó, zamatos magyarságú, a figyelmet lekötő előadásáért és humánus bánásmódjáért nemcsak őt magát, hanem tárgyát is — a történelmet — megkedvelték; ezért tanítása mindig sikeres volt“.1)

Az ifjú tanárnak tettvágya és nemes ambíciója azonban az iskolai kötelességek lelkiismeretes teljesítésével korántsem elégedett meg; hanem tekintettel gimnáziumunk tanulóinak s a megyének és mondhatnám Erdélynek polyglott viszonyaira, fáradhatlan szorgalommal tanulta meg a német és oláh nyelvet, később a franciát meg az olaszt is; azonkívül az irodalom terén állandóan dolgozott. Mint új tanár s mint kezdő író szerfölött sokat köszönhet Veszély Károly igazgatónak, ki Gyulafehérvárt egy írói gárdát alkotott, melynek ő maga volt szellemi vezére és — ha kellett — nagylelkű és bőkezű maecenása egyaránt.“)

1864-ben a szomszédos marosportusi plébánia teendőit is Imetsre bizza a főpásztora, ami — tekintettel arra, hogy akkoriban nagyszámú kincstári tisztviselők lakták a ma már puszta városrészt, szintén munkát adott. A következő évben 1 2

1) L. Csiksomlyói főgimn. Értesítőjét 1886—87.

2) L. Zlamál A. „Veszély Károly“. (Alsófehérm. tört. régész- és térni. tud. Egylet évkönyvét 1897.)