Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

r

Tanárai előtt úgy Csíksomlyón, mint Székelyudvarhelyt, — mert itt végezte az V. és VI. osztályt, csakhamar feltűnt fényes tehetsége, amelyet igazán buzgó szorgalommal iparkodott mindinkább fejleszteni. Megvoltak benne mindazon kellékek, amelyek egy ifjú sikerét a tanulói pályán biztosítják, gyors felfogás és nagy emlékező tehetség, az ismeretek elsajátításának alapfeltételei; gyorsan változó ész és elfogulatlan bátor lélek, amely már a gyermekkorban teremti meg azt a könnyedséget gondolatai kifejezésében, amely első tanujele és megnyilatkozása a leendő szónoknak; nyílt őszinteség és örökké derült kedély, amely még a komoly munka fáradalmának is fel tudja találni a vidám oldalát és mégsem lépi túl a kellő határt legszélesebb jókedvében sem, amely vonz és szeretetet nyer; nem csoda tehát, ha a tanuló Imetset tanárai s tanulótársai egyaránt becsülték és szerették.

Saját szive vonzalmát és szülői óhajtását követve, a papi pályát választá leendő elhivatásának teréül. Gy.-fehérvárt — habár állandóan gyengélkedett, olyan kiváló sikerrel tanult, hogy Haynald nagynevű püspökünk theológiai tanulmányai folytatása és befejezése végett a budapesti központi papnevelő-intézetbe küldötte. A budapesti központi papnevelő-intézetben egyik legbuzgóbb és legmunkásabb tagja, majd könyvtárnoka és jegyzője volt a hazai irodalom körül oly kiválóan érdemesült egyházirodalmi iskolának, amely, hogy épen csak két nagy írót említsek fel sebtiben, egy Fraknóit s egy Csiky Gergelyt nevelt irodalmunknak.1)

imets is itt kezdé szárnyait bontogatni. 1859-ben Peit- ler A. váci püspök székfogalója alkalmából és Szczitovszky J bíboros, hercegprímás aranymiséjére ódákat írt. A Lonkay A. által szerkesztett „Tanodái Lapok“-ban 1859. július 13-án jelent meg Imets első költői — műfordítói — kísérlete; „Halászok üdvözlete“ a címe, melyet Massi írt latin nyelven IX. Pilis pápához a civita-vecchiai vasút megnyitása alkalmából. Imets nyilvános irodalmi munkálkodását ezen költeménnyel kezdi meg.

Theológiai tanumányainak elvégzése után Szczitovszky

1) L. bővebben Sáda E. „A budapesti központi papnevelde ejyliáz-iro- dalmi iskol. történetét.1'

— 14 —