Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

- 13 —

öltözetében, táplálkozásában határtalanul fölötte áll pl. az oláhnak: ebben józan esze nyivánul, mely rendezni, beosztani, megtakarítani szeret és tud s mely a kicsiből sokat fedezni ért s igényeit a lehetőség határain belől szabályozza. Nagy szerencséje különben a nőnem ritka ügyessége és munkássága. A székely nő minden munkát ért és megoszt férjével. Nem keresi az árnyékot és a könnyű foglalkozást szépségének megőrzésére, hanem követi férjét a szabadba a nap izzasztó hevében s végig dolgozik kora tavasztól késő őszig minden mezei munkát. Még a vásárokra is elkíséri férjét, hogy ott az alkunál tanácsot üljenek s hogy a pénz nehogy elvesszen . . É)

„Ügy rendelte bölcsen a Gondviselés — írja a szelid- lelkű Szemere Bertalan —, hogy midőn a gyermek az élet nagy tengerére bocsátkozik, ennek mindjárt első magas partfokán a szülőket mint világitó tornyokat emelkedni szemlélje, kiknek mind jó, mind rossz tulajdonaik neki hasznára vannak; amennyiben erényeik az útat jelöik ki, mit a gyermeknek követnie kell, hibáik pedig az ösvényt, mit kerülnie kell“.2) A gyermek Imets a családi körben csak jó és nemes tulajdonokat, a csíki székelyeket jellemző erényeket látott. S a gondos szülők is nagyon ügyeltek ezen szép reményekkel kecsegtető első fiúgyermekökre; annál is inkább, mivel az anya révén közeli rokonságban állottak Erdély akkori püspökével, a szintén tusnádi Kovács Miklós- - sál. Ez 1843-iki főpásztori látogatása alkalmával meghagyta a szülőknek, hogy a jókinézésű fiút, mihelyt azt a kort eléri, az ő költségére vigyék fel a csíksomlyói iskolába s adják be a szemináriumba. 1845. őszén Csíksomlyóra vitték tehát az elemi iskolába s ugyanitt kezdette meg egyúttal gimnáziumi tanulmányait is. Mint egyik életrajz-írója megjegyzi, ,,az első eminentiáért, míg a normális és algymnasiumi osztályokban tanulótársak voltak, mindig nemesen versenyzett földijével, az oly szép állásokra jutott dr. Éltes Károllyal“,2) az 1890-ben elhunyt kolozsvári apátplebánossal.

]) L. Kozma F. „Székelyföld leirása.“

2) L. Szemere B. „Pályám emlékezete.“

3) L. Csiksomlyói fögimn. Értesítőjét 1886—87.