Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1912

r

Az emberiség nem létezhet ilyen beteg, lemondó, blazirt, ideálok nélküli állapotban. S midőn a mai kor a kér. világnézeten kívül nem tud elénk állítani emberhez méltó eszményeket, azt kell mondanunk, hogy ott az igazság, ahol soha be nem vonták a legmagasabb emberi ideák, aspirációk, a legmerészebb emberi haladás vitorláit, ahol soha be nem göngyölítették annak a zászlaját.

Ezt minden egyébnél fontosabbnak tartom. Ezért jöttem a legnagyobb örömmel hozzátok, hogy a politika harcaitól egy pár órára elválva hirdessem, amitől hitem szerint legelsősorban függ minden nemzetnek és a mienknek is a boldogsága.

Minden csapást kiállhat egy nemzet: vesztett csatákat, alkotmányválságot, gazdasági katasztrófát, csak egyet nem: az erkölcsi romlás penészét.

Korunkban a romlás szelei ellen biztos eszközünk csak egy van: az a jelvény, mely itt előttetek áll, az a jelvény, mely kibontatott 1600 esztendő előtt először, amelyről mondatot: ,,In hoc signo vinces“, — mely valahányszor elmosódott, eltűnt egy nemzet lelkében, beállott a hanyatlás, a sü- lyedés, amely ha büszkén lobog a jövendő generáció előtt: édes hazánk sorsát biztosítani fogja, míg ember él ezen a földön.

— 10 —

|mets fülöp ]ákó.

1837.—1912.

,,Ki az élő s utónemzedék javára hasznos müveket, sőt maradandó műveket alkotott, azzal a jogosult gondolattal hajthatja le fejét, hogy halandóságának örökségét itt lent is elveszi, midőn az élők emlékezetében tovább folytatja életét“.1 ) Ezen szavakkal kezdette Szvorényi József 1886- ban emlékbeszédét Tárkányi Béla felett a Magyar Tudomá1) L. Akadémiai emlékbeszédek.