Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911

15

ílletődve járul elfogadó szobájában felállított ravatalához. Mosolygós arcán most is ott ül a nyugalom, amellyel a halált fogadta. Különös véletlen, hogy épen most jött Kancz Elek, tankerületi kir. főigazgató hivatalos látogatásra. Csak a városban értesül a szomorú esetről. Ravatalán fogadja őt az a derék igazgató, akinél mindig rendet talált, pontosságot és a tanügyért való teljes odaadást tapasztalt. Most is rendben van minden, talán azért olyan nyugodt a kedves halottnak az arca.

Október hó 26-án reggel nyolc órakor vette kezdetét a gyász- szertartás. A temetésen megjelentek a helyi tanintézetek, a papnövendékek s nagyszámú gyászoló közönség. Az erdélyi státus s a testvérintézetek részvéttáviratokat küldtek és képviseltették magukat a temetésen. Megjelentek a testvérintézetek részéről: Nemes Endre kolozsvári igazgató, Kassai Lajos Csíkszeredái igazgató, Czimbalmos József marosvásárhelyi finev. int. régens, Waszylkiewicz Viktor dr. és Kolozsváry-Sillye Béla brassói tanárok, Balázs Ferenc, tb. főesperes, kolozsvár-szentpéteri plébános. A brassói és marosvásárhelyi főgimnáziumok koszorút is küldtek a ravatalra.

Az igazgatói lakás nagy elfogadó szobájában 8 órakor vette kezdetét a gyászszertartás. A papnövendékek énekkara meghatóan énekelte a halotti zsolozsmát. Tamási Áron, prelátus kanonok teljes asszisztenciával végezte a beszentelést. Majd a főgimnázium nagy kapuja elé hozták ki a koporsót, amelyet megilletődve vettek körül az elhúnyt rokonai, hozzátartozói, a tanári testület, a hivatalok képviselői és az ifjúság.

Ekkor a főgimnázium lépcsőjéről a tanári testület nevében bánattól áthatott hangon Zlamál Ágost a következőkép búcsúztatta el a halottat:

„Elárvult főgimnáziumunk nevében, mely épen egy negyedszázadon át látta és érezte Pál Antalnak tanári, majd meg igazgatói áldásos működését, — tanári karunk nevében, mely benne nagynevű és igazi kollegiális szeretettől áthatott kartársát és vezetőjét tisztelte és szerette, — ifjúságunk nevében, melynek ő eszének tudását, szivének melegét, egészéletét szentelte: megállítom itt a koporsót gyászbaborult iskolánk portája előtt, hogy egy végső búcsúszóval áldozzak mindnyájunk előtt feledhetetlen emlékének. Szellemi képzettségének és férfiúi energiájának delelő pontján, akkor, amikor a hosszú évek során át lankadatlan erőkkel