Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911

14

Majd lakására menve, csakhamar elfogta a gyengeség, erőt vett rajta az ájulás. Néhány áhítatos pillanat és elköltözőben volt az élők sorából. A házbeliek hívására elősietett Szporni János subré- gens, majd Soóthy Gyula lelkiigazgató és megadták neki a végső feloldozást s az utolsó kenetet. Csendesen, nyugodtan tért az örök pihenésre október hó 24-én délután 2Va órakor.

Csakhamar terjedni kezdett a gyászhír. Elsőnek Tamási Áron, prelátus-kanonok sietett elhalálozott jó barátjához. A tanulók épen vígan folytatták rendes játékaikat a játéktéren, a szomorú hír hallatára azonban megindúltan haza oszoltak. A tanári testület meg- illetődve a váratlan veszteségen tanácskozásra gyűlt össze Kegyelmes Püspök Utunk elnöklete alatt. A Főtanhatóság intézkedésével október hó 25. és 26.-ra szünetet rendelt el. Megállapodtak a temetésre vonatkozólag, s a gyászesetről a következő szomorújelentést bocsátották ki:

„A gyulafehérvári róm. kath. főgimnázium tanári testületé és ifjúsága úgy maga, mint a nagyszámú rokonság nevében mélyen megrendült lélekkel jelenti, hogy érdemekben gazdag, kartársait és jó tanítványait igazán szerető igazgatója Pál Antal, szentszéki tanácsos, az erdélyi róm. kath. irodalmi társulat és tanáregyesület elnöke, Alsó-Fehér vármegye törvh. bizottságának, Gyulafehérvár város képviselőtestületének, az erdélyi egyházmegyei zsinat és hittanár vizsgáló bizottságának, az érd. róm. kath. státus képv.-testületének stb. stb. tagja, életének 55., áldozópapságának 32., tanárságának 28. és igazgatóságának 11. évében f. hó 24-én d. u. Va3 órakor rövid szenvedés után jobblétre szenderült. A boldogult földi maradványait f. hó 26-án reggel 8 órakor a főgimnáziumi lakásán tartandó beszentelés után a székesegyházba szállítjuk, ahol leikéért ünnepélyes engesztelő szentmise áldozat fog bemutattatni az Egek Urának; mely után hamvait a köztemetőben való elhelyezésre kisérjük. Gyulafehérvár, 1911. október 24. Az örök világosság fényes- kedjék neki!“

A halálozás napján este Püspök Urunk gyóntatta a finevelő- intézetben a tanulókat, akik közül számosán elhúnyt jó igazgatójukért ajánlották fel másnap szentáldozásaikat. Az intézeteken, meg a városházán gyászlobogó jelzi a közös veszteséget. Reggel a tornacsarnokban egybegyiilt a tanulóifjúság. Riszner Ödön igazgatóhelyettes bejelentéséből meghatóban értesül igazgatója haláláról. Majd meg-