Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1911

7

lékezett meg Pál Antal káplánkodása éveiről s első főnökéről. De igazi hivatását csak akkor érte el, midőn a püspöki kegy Székely- udvarhelyre nevezte ki gimnáziumi tanárrá. Ott hagyta tehát a csendes falut, melynek poezisét oly gyakran és ihleteden énekelte meg, szakított a lelkipásztorkodással, mellyel pedig oly sok lelki vigaszt szerzett másoknak és magának.

Székelyudvarhelyt két évig tanított. Tanártársai közül még Tamás Albert, a gimnázium jelenlegi érdemes igazgatója működik az intézetnél. Az ifjúságnak lelkes oktatója, tapintatos vezetője s kartársainak ritka jó kollégája volt. Az ifjúság meg igaz szeretettel csüngött az ifjú tanáron. Nem is csoda. Hiszen Pál Antal azon tanárok közé tartozott, kiknek befolyását a gyermekre nagyon megkönnyítették szerencsés külső és belső tulajdonságok. Megnyerő, rokon- szenvet keltő arcvonások, külső megjelenés, kellemes hang, élvezetes beszéd és előadási mód, a kedély melege mind egyesültek benne. Pál Antal, épen mint a külsejénél fogva rátermett művész, első megjelenésével mély rokonszenvet keltett s meghódította az ifjakat. Aztán — s ami a fő — neki meleg, ideálisan érző, gyermekszerető szíve volt. Ez a szeretet magához láncolja a gyermekszívet, ez a szeretet megérteti még a kevésbhé értelmes gyerekkel is, hogy mit miért parancsol a tanár, megérteti, hogy minden óhaja, minden parancsa az ő javára irányul. Ez a szeretet csodát miivel, a gyermeket a tanár eszközévé teszi s ha kellő erélylyel párosul, egy tekintetével, szavával kormányozza a gyermeket.

Pál Antal megértette, hogy a Gondviselés is tanárnak szánta. Két évi helyettes tanárkodás után tehát Kolozsvárra helyeztette át magát, hogy a tanári képesítést a tudomány-egyetemen megszerezze.

Az 1885. évnek őszével jött a kolozsvári tudom, egyetemre. Én már ott voltam; epedve vártam és bensőséges örömmel fogadtam. S ezóta egészen halálának órájáig, tehál teljes 27 éven át, állandóan egymás mellett s egymással működtünk.

Kolozsvárt Éltes Károly dr. apátplebános, a kolozsváriaknak örök időkig feledhetetlen lelkipásztorának atyai gondoskodása alatt állottunk. Óriási tudás, ritka szivjóság s gyermekdeden naiv kedély egyesültek benne. Szeretettel, áldozatta “állott mellettünk. Intett, buzdított, figyelmeztetett tapasztalatainak dús tárából vett példákkal. Sokat, végtelen sokat köszönhetünk neki; legyen haló porában is áldott!