Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

63

gyökét megvesse, mint értéktelen holmit szégyelje, és sokkal többre becsülje a szűziességet, a szerénységet, a józan elveket és a szegények iránti jótékonyságot, hogy szívesebben időzzék gyermekei körében, mint a táncmulatságokban.1)

F.rasmus tehát a nő nevelését folytatja a családi életben is, mely a kölcsönös támogatás által mindkét félt magasabb erkölcsi tökéletességre vezeti. A nő állását a családi tűzhelynél eszményi világításban tünteti föl, mely azon boldogságból árad rá, melyet az ismeretek felemelő hatalma és az erkölcsi épség tudata idéznek elő. Pedagógiai nézeteinek igen szép részletei ezek, melyeket művei olvasója sohasem tud elfelejteni.2)

Erkölcsi nevelés.

Amint Erasmusnál az értelmi nevelés rendszerében korához mérten újításokkal, talpraesett észrevételekkel találkozunk, úgy az erkölcsi nevelésre vonatkozó megjegyzései is nagyon figyelemreméltók.

A nevelésnek a kiilömböző tudományok elsajátítása mellett a másik főfeladata a jámborságnak és erkölcsösségnek beoltása a gyermeki lélekbe. „Semmi nehézség abban, hogy a kettőt egyszerre végezzük, csakhogy a vallásosságot illeti az elsőség.“ (Christ, matr. inst. Op. V. 713. C.) „Jobb ostobának maradni, mint rossznak.“ (Műv. 1.493. F.) „Nincs vadabb, rosszabb állat azon embernél, akit a féktelen becsvágy, az állatias szenvedélyek, a harag, gyűlölködés és tobzódás kormányoznak.“ (Op. I. 493. D.) Hány meg hány embert dönt a nyomorba, vénít meg időnapelőtt, vagy visz a sírba gyermekeinek erkölcstelensége !

Íj ld. m. 692. 1. BC. — 2) A nőnevelésről sok tekintetben hasonló nézeteket vall Vives „De institutione feminne chrístianue“ c. művében (1523), aki a nők értelmi művelésétől erkölcsi tekintetben való haladást is vár. Érdekesség dolgában kiválik az olvasmányokról szóló rész, melyben hevesen kikel a hadi kalandokról és érzékies szerelemről írt könyvek ellen, elitéli a divatos olvasmányokat az Amadisokat, Tristanokat és azok helyett a Bibliát, Cyprián, Jeromos, Ágoston, Ambrus, Aranyszájú János, Hiliárius, Gergely, Boethius, Fulgentius, Tertullian, Plato, Cicero, Seneca műveit, a költők közül Prudentius, Prosper, Juvencus, Paulinus műveit ajánlja. (Bihliothek der kath. Pädagogik. Vili. köt. 379—380. 1.)