Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

64

„Ismerek igen kiváló főurakat, kiknek számos gyermekeik közül alig maradt meg egyetlenegy viruló állapotban ; egyik a szépítgetve „francia betegséginek nevezett nyavalyában seny- ved ; a másik egy versenyívásban dőlt ki; a harmadikat akkor szúrták le, mikor éjtszaka álarcosán csatangolt. Mi ennek az oka? Az, hogy a szülők elegendőnek tartják, hogy gyermekük van és annak elegendő vagyont gyűjtöttek, nevelésével ellenben nem törődnek. A törvények szigorúan intézkednek azokkal szemben, akik kicsinyeiket kiteszik és martalékául dobják az az erdő vadjainak. De nincs a kitételnek kegyetlenebb módja, mintha azon lényt, akit a természet azért adott, hogy a legalkalmasabb módon minden jóra rávezessük, az állati szenvedélyek karjaiba dobjuk.“ „Minő rettenetes vadállat a fajtalanság, mily falánk és kielégíthetetlen szörnyeteg a pazarlás, mily féktelen dúvad a részegség, mily ártalmas féreg a harag, mily borzasztó ragadozó a nagyravágyás. Ezeknek a vadaknak teszi ki a fiát mindenki, aki mindjárt legzsengébb éveiben meg nem szoktatja, hogy az erényt szeresse, az aljasságot pedig utálja; sőt nemcsak odadobja gyermekét a vadállatoknak, ahogy odadobják kicsinyeiket a kegyetlen szívű szülők, hanem ami még ennél is rosszabb, saját veszedelmükre nevelnek borzasztó és veszedelmes szörnyeteget.“ (De pueris lib. inst. Op. I. 495.)

Még nagyobb hibát követnek el azok, akik ahelyett, hogy nemes eszmékre vezetnék rá a gyermeket, gyöngéd és romlatlan lelkét rosszaságra szoktatják, megismertetik vele a bűnt, mielőtt még tudná, hogy mi a bűn. „Hogyan lesz abból szerény és egyszerű ember, ki gyermekkorában bíborban mászkált? Még nem tudja a közönséges tárgyak nevét gagyogni, de már érti, hogy mi a bíbor, már osztrigát kíván, már tudja mi a papagáj és rózsahal és megvetéssel utasítja vissza a közönséges ételeket. Hogyan lehet majd ifjúkorában szemérmes, akit már gyermekkorában szemérmetlenséghez szoktattak? Miképen lehet bőkezű felnőtt korában, aki már mint ökölnyi gyerkőc megtanulta csodálni a pénzt és az aranyat? Hogyan tartózkodhatik a gyönyöröktől az olyan ifjú, akinek ízlését már azelőtt megrontották, mielőtt jellemének alakításához hozzáfogtak volna? Ha valami új divatú ruhát kitalálnak, azt azonnal ráaggatják a gyermekre. Megtanítják jó korán tetszelegni és úgy, hogyha vala-