Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

b2

óvására. Olyan lapok azok, melyeket minden szülő megszível- het mindig és a melyek sohasem fognak elavulni.

A nők tudományos neveléséről bővebben nem fejti ki nézeteit, de a Colloquia említett darabja elég világosan tájékoztat minemű ismereteket tart ajánlatosoknak a nők számára. A klasz- szikus irók művei azok, melyek a nők figyelmét is méltán megérdemlik. A latin és görög irók művein akarja őket kiművelni, hogy lehetőleg megközelítsék a férfiak tudományos műveltségét, de úgy, hogy amellett másnemű feladataik se valljanak kárt.

Erasmus úgy gondolkozhatott, mint korunk, mely erősen sürgeti, hogy a nők műveltsége egyenlő legyen a férfiakéval, talán abból a felfogásból indulva ki, hogy a tudományosan művelt nő a családi életben is jobban megállja a helyét a tanulatlannál. E. a nőnek, mint hitvesnek azt köti lelkére, hogy legyen tanulékony. A férjtől meg azt kívánja, hogy neje lelkét a keresztény bölcselet tanításaival töltse be és lassanként csepegtesse bele a tudományok és az erény iránti szeretetet. Ha a vagyoni helyzet több időt enged, az a legajánlatosabb, hogy a nő a görög és latin irodalmat tanulmányozza, ha ellenben a szegénység kézi munkára utalja, legalább annyira kell vinni, hogy a népnyelven folyékonyan olvasson. Ugyanis a más nyelvekből lefordított könyvekből nem kevés okulást lehet meríteni. Azonban, hogy az asz- szonyi lélek üres álmadozásra ne hajoljék, a férj megelőzőleg bizonyos elvek szerint készítse elő az olvasásra és az olvasás folyamán támogassa mindaddig, amíg végül vezető nélkül is boldogul. Mindez azonban korántsem irányul arra, hogy a nő elhanyagolja az egyházi beszédeket, hanem hogy még nagyobb eredménnyel hallgassa. Gyakran és áhítattal fogja hallgatni azután is és még több tanulsággal tér haza. A férj kötelessége, hogy hitvestársát lassanként hosszabb és bonyolultabb beszédek megértésére is képessé tegye; beszélgetéseivel pedig eszét és szivét folyton fejlessze, hogy se a természeti jelenségek, se pedig a szerencse változásai ne rémíthessék meg.1) „Aki nejének bíborruhát vagy egy nagy becsű gyűrűt ajándékoz, abban a hitben ringatódzik, hogy előzékenységet mutatott, holott azzal inkább bűnt követett el. Ellenben tisztét híven teljesítette, aki hitvesse lelkét annyira tudta hajlítani, hogy a bíbort, aranyat, gyön1) Christ, matr. instit. Op. V. 690—692.