Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

61

nagy általánossággal szól a nők neveléséről és nem fejti ki, hogy miféle ismereteket lát szükségeseknek náluk.

Erasmus két művében foglalkozik kissé bővebben a nőne- nevelés kérdéseivel a Christiani matrimonii instituiio végén és „Colloquium abbatis et oruditae“ c. párbeszédében. Amott inkább az erkölcsi szempontok kiemelése lebeg szeme előtt, emitt pedig az ismeretek körének meghatározása. Megemlíti ebben a kérdésben azt az általánosnak mondható felfogást, amely abban csúcsosodik ki, hogy a lányokat a menyekző napjáig el kell rejteni, hogy férfit ne lássanak. Ezt a szigorú elzárást Erasmus nem helyesli, mert ha a leányok azalatt dőre és nem eléggé kifogástalan nők társaságában élnek, inkább ki vannak téve a romlásnak, mintha férfiakkal érintkeznének. „Nagy feladatra vállalkozik, aki azt akarja, hogy a leány szeplőtelen erkölcsökben növekedjék. Már korán leikébe kell csepegtetni a legfőbb igazságokat, hogy tetteiben józan Ítélet és jóakarat vezéreljék. A tömeg fölöslegesnek ítéli, hogy a leányokat a tudományokba bevezessék, de akiknek felfogása nem oly korlátolt, meg vannak győződve, hogy semminek sincs jobb hatása az észre, sem az erkölcsök épségére. Azonban ebben a dologban kiki állapota és körülményei szerint cselekedjék.“ Az erkölcsi épség megóvását három dolog által véli elérhetőnek: ha a leányt szilárd erkölcsi elvekben nevelik, úgyhogy a jót megismeri és megszereti, ha az érzékiességnek ragályától távol tartják és harmadszor, ha a munkátlanságtól, a jó erkölcsöknek legfélelmesebb megrontójá- tól megóvják. A leányoknak ily irányú nevelése főleg az atyát és anyát kötelezi rendkívüli óvatosságra. „Igen nagy figyelemmel kell lennünk a gyermekre, de nagyobbal a serdülő leányra.“

Ezután felemlíti és megbeszélés tárgyává teszi azon veszedelmeket, melyek kivált a leánygyermekek erkölcsiségét veszélyeztetik. Az atyákat figyelmezteti, hogy ne tetszelegjenek ifju- kori bűneiknek elbeszélésével. A trágár- és csúf szavakat apák, anyák különösen kerüljék. Megrójja azt a szokást, hogy némely szülők gyermekeiktől szinte elvárják, hogy az erkölcsrontó dalokat tudják.

Legyen elég ennyit megemlíteni azon nagy meggyőződéssel írott részletekből, melyekből kitűnik, hogy Erasmus a leányok nevelésében mily nagy súlyt helyez az erkölcsi érzék meg-