Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
41 pedig az legyen, hogy semmi olyanra ne vesztegesse idejét az ifjú, amit később el kell felednie. Az itt felsorolt adatokból láthatjuk, hogy a tanulmányok főcélja Erasmus szerint a két ókori nyelv elsajátítása ; történelem, földrajz, arithmetika, természettudomány, zene csak alárendelt helyet foglalnak el. Teljesen hiányzik a nemzeti nyelv tanulása és ápolása. Erasmusnak egyik kiváló érdeme a görögnyelv fontosságának kiemelése. Az itáliai pedagógusok a görögöt nem helyezik annyira homloktérbe, noha pl. Sadoleto, ajánlja Demosthenes, Isocrates és Lysias olvasását.1) A görög és római irók megválasztásában bölcs mérséklet jellemzi, ugyanis inkább kevés írót jelöl ki, hogy a tanuló azokból sajátítsa el a latint. Terentius iránt különös vonzódást érzett stílusának bája és a nevelés céljaiban való használhatósága miatt, noha a XIV. és XV. század a latin költők közül Vergiliusnak adta az elsőséget. Egyébiránt Terentiust és Plautust úgy Aeneas Sylvius, mint Erasmus kortársa és barátja Sadoleto ajánlják. A XV. századi Aeneas Sylvius a latinnyelv kizárólagos ajánlásában még Erasmusnál is egyoldalúbb, ellenben Sadoleto a zenét, számtant, a geometriát igen szükséges tárgyaknak jelzi, legvégső célnak pedig a bölcseletet tűzi ki. Abban, hogy a latin irók közül kit kell főképen követni, Erasmus és az olaszországi humanisták homlokegyenest ellenkeznek. Olaszországban főképen Cicero válik példányképpé, az ő stílusának minél tökéletesebb követése a célpont, mely felé a humanisták törekednek. „Főfoglalkozásukká vált a Tuseulanae és Orationes-bő\ összeszedett szólamokkal köznapi könyveket készíteni, tárgyalásra jelentéktelen tárgyat kiszemelni, s ezt a szóforgatásban való ügyesség fitogtatására fölhasználni.“ (Symonds : Renaissance Olaszországban, II. k. 442.) Erasmus sokkal szélesebb látókürű szellem, hogysem csupán egyetlenegy nagyság befolyása alá rendelné magát. Az iskola szempontjából sem látja kívánatosnak, hogy a tanítás csupán Cicero stílusának lehető legtökéletesebb elsajátítására és követésére szorítkozzék. Nézeteit ide vonatkozólag a „Ciceronianus, sive de ojjtimo dicendi geliere“ c. művében fejti ki. Vlattenushoz intézett ajánló soraiban I) Oerini: Öli scrittori ped. italiani dél see. decimosesto. 113, 1.
