Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
42 panaszkodik, hogy a tudományok, melyek elég szerencsésen kezdettek felvirágozni, már széltében hanyatlóban vannak s mintha ez még nem volna elég, akadnak, kik az irodalom birodalmában egy új felekezetet akarnak felerőszakolni. Ezek Cicero követőinek nevezik magukat s eltürhetetlen kicsinyléssel megvetik mindenkinek iratait, amelyekben Cicero sajátságai nem találhatók meg s az ifjúságot a többi irók olvasásától elriasztván egyedül Cicerónak babonás utánzására serkentik, noha ők tudják legkevésbé Cicero szellemét visszatükröztetni, mindamellett, hogy ezen a címen a legelviselhetetlenebbiil feszelegnek. De mekkora volna a tudományok veszedelme, ha általános meggyőződéssé válnék, hogy Cicerón kiviil senki mást olvasni vagy utánozni nem kell. Azonban ezen ürügy alatt más valami lappang, az t. i. hogy keresztények helyett legyünk pogányok; noha szerinte a tudománynak egész erejével azon kell lennie, hogy Krisztus Urunk dicsőségét oly találóan és ragyogó erővel hirdesse, amellyel Ciceró a világi ügyekről beszélni szokott. Nem azért emeli fel szavát, hogy az ékesszólás elsajátítására vágyókat elrettentse, hanem hogy mikép lehet Cicerót igazán követni és az ő ragyogó ékesszólását keresztényies jámborsággal összekötni. (Op. I. 971—972.) A latin stílus elsajátításában nem lehet egyedül Ciceróra szorítkozni, hanem mindenkitől át kell venni stílusának legjobb tulajdonságait. Azonkivüi Cicero sokféle tárgyról nem szólott, amelyekről egy újabbkori írónak tárgyalnia kell, honnan veszi tehát ilyenkor Cicero követője a beszéd anyagát.? (Op. 1. 982. B.) Nem hasonló az Ciceróhoz, aki csak bizonyos tárgyakról tud beszélni, sőt még a szónok nevet sem érdemli. (Op. I. 982. D.) Az Cicero igazi követője, aki bármely tárgyról jelesen tud szólni. Cicero óta megváltoztak állam, tisztségek, törvények, tudományok, erkölcsök; micsoda joggal lehet tehát azt követelni, hogy mindenről Ciceró módja szerint szóljunk ? (Op. 1. 992. D.) Sőt mikor a kereszténység intézményeit is a római kifejezésekkel jelölik meg, egyenesen ártanak az ifjúság erkölcseinek és tanulmányainak. Ami Cicerónak szabad volt a nyelv elemeinek alkalmazásában, hogy másokat követett, görög szavakat használt: ugyanaz szabad a késő kor emberének is. A XVI. század keresztény írója joggal fordulhat a Szentirás latinságához, Tertul- lianushoz, Jeromoshoz, Ágostonhoz. Ha az iró nem önmagát
