Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
40 játítani a latinnyelvet, mint amazoktól“. (Dialógus. I. 922. B.) A keresztény költők Juvencus, Paulinus, Prudentius nem gyermekeknek való olvasmányok, akiknek most kell a latin nyelvet tanulniok ; ép oly kevéssé alkalmasok Lactantius és Cyprianus is, a prózairók, mivel megértésükhöz theol. ismeretek kívántainak, amelyek azonban teljesen meghaladják a gyermekek ismeretkörét. (Op. IX. 93. C.) Mikor a tanuló némi nyelvismeretre tett szert, a figyelmet egyéb ismeretekre kell fordítani. Noha már azon írókból is sok tudnivalót elsajátít a növendék, amelyeket a stílus kedvéért olvasunk, mindazonáltal majdnem egész tudományát a görög írókból kell meríteni, mivel tisztábban, gyorsabban és kellemesebben sehonnan sem meríthetne, mint magából a forrásból. (De radoné studii. Op. I. 522. A.) A két nyelv elsajátításán kívül a dialektikában is szerezhet a tanuló némi jártasságot, noha nem érdemes, hogy e gyermekes elmésségekért különösebben törje magát.1) A rhetorikában szorgalmasabban gyakorolja magát, előkészülete azonban inkább gyakorlatias legyen. A földrajzot gondosan tanulja, ellenben a számtant, zenét, csillagvizsgálást épen csak futólag érintse. (Dialógus, I. 923. A.) A leendő fejedelemnek külön is figyelmébe ajánlja, hogy az országrészek, városok helyzetét, eredetét, természetét, intézményeit, szokásait, történetét, kiváltságait ismerje meg, mivel neki a különböző vidékeket és városokat gyakran kell látogatnia. (Inst, principis Christ. Op. IV. 589. C.) Némi ismereteket a természettudományból is kell szerezni, de nem csupán a princípiumokról, az ősanyagról, a végtelenről, hanem a közönséges dolgokról is, így kivált a lélekről, a hullócsillagokról, állatokról és a növényekről. (1. 923. A.) A növendék mindezen dolgokról játszva tájékozódhatik 18 éves koráig, ha röviden összefoglalva jó könyvekből tanulhat. Ilyenek Írását olyan férfiaktól várja, akik az egyik-másik tudományágban leginkább kiválnak. (Op. I. 923. B.) A legfőbb elv I) A dialektika már a XV. században kezdette veszteni tekintélyét. Aeneas Sylvius egyenesen elitéli a hiábavaló vitatkozást, mikor az ellenfelek nem a tudományosság iránti szeretetből, hanem tisztán vitatko- zási viszketegből állnak szemben. Aeneas Sylvius: A gyermeknevelés, ford. Acsay Antal. 128. !,
