Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

39

kellemesebb olvasmányokat kell felvenni. A költők elbeszéléseinél semmi sem kellemesebb akár a gyermekek, akár a felserdültek előtt, mivel ezek behízelgő tartalmukkal nemcsak gyönyörködtetnek és nemcsak a nyelv megtanulását segi'tik elő, hanem az Ítélő erőt is erősítik. A gyermek semmit sem hall szívesebben az aesopusi meséknél, melyek a tréfa és a nevetés képében a bölcselet komoly tanításait oltják be a lélekbe; ugyanez a hatása van a többi régi költői műveknek is.

Hasonló örömmel hallja a gyermek Odysseus kalandjait és mikor arról van szó, hogy Circe sertésekké változtatja a hős vitézeit, azt a tanulságot vonja ki, hogy akiket nem eszük kormányoz, azok állatokká változnak.

Egy pásztori költeménynél vagy egy vígjátéknál semmi sincs kellemesebb. A költői művek nem is csupán tartalmukért értékesek, hanem azért is, mivel különféle tárgyak nevével ismertetnek meg, amiben bámulatos tudatlanságot árulnak el még az úgynevezett tudósok is; a költői művekből továbbá rövid és találó mondásokat meríthet a tanuló, melyek majdnem a közmondások értékével vetekednek. (De pueris statim instituendis. Op. I. 509—510.)

Erasmus, amint fennebb említém, azt tűzi ki az oktatás fő céljának, hogy a tanuló megtanuljon helyesen beszélni. Ez pedig kétféle eszközzel érhető el: társalogjon és éljen a növendék olyanokkal, akik hibátlanul beszélnek, olvassa kitartóbban a kiválóbb irók műveit. A görög irók közül ily célból első helyre Lucianust, második helyre Demosthenest, a harmadik helyre He- rodotost teszi, a költőket ily sorrendben ajánlja : Aristophanes, Honieros, Euripides. A római irók között a latin nyelv elsajátítása szempontjából az első helyet Terentius vigjátékainak adja, melyeket tiszta, csiszolt, a mindennapi élethez legközelebb álló nyelvük és kellemes tartalmuk ajánl. Terentiushoz fűzhető Plau- tusnak nehány vígjátéka, amelyek a sikamlósságoktól mentesek. Azután Vergilius, Horatius, Cicero, Caesar, esetleg Sallustius következhetnek. Ezeknek az íróknak olvasását elegendőnek tartja a két nyelv megismerésére. (De ratione studii. Op. I. 521. D-E.)

A szónokká képzés céljából a pogány Írókat határozottan többre becsüli a keresztényeknél. „A zsoltárok szentebbek, mint Horatius ódái, mindazonáltal az utóbbiaktól jobban el lehet sa-