Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
a betanulásra, felmondásra ás Írásra rá lehetne Szoktatni. (De pueris Mb. instit. Op. 1. 501. C.) A gyermekek első oktatása abban áll, hogy tanítsuk tisztán és hiba nélkül beszélni. A humanistáknál és így Erasmus- nál is majdnem az egész oktatás a nyelvekre van fektetve ; ennélfogva nem feltűnő az a rendkívüli nyomaték, mellyel Erasmus a nyelvbeli oktatást kiemeli. „Ez a kezdet nemcsak az ékesszólásra nézve főfő fontosságú, hanem az Ítélő erőre és minden tárgynak az elsajátítására is. A nyelvekben való járatlanság ugyanis minden tudományt megsemmisít, vagy megront, úgy a theologiát, mint az orvosi és a jogtudományt.“1) A nyelvek elsajátítása legkönnyebben megy a gyermekkorban. Egy német gyermek néhány hónap alatt tudatos vezetés nélkül megtanul franciául. „Hogy ha ily eredményt lehet elérni egy barbár és szabályokhoz nem igazodó nyelvben, amelyet másképen írnak, mint ahogy hangoztatják s amelynek sajátságos sziszegő hangzása és emberieknek alig mondható hangjai vannak, mennyivel könnyebben juthatni eredményhez a görög vagy a latin nyelvvel!“2) A nyelvek elsajátítása különösen két tényező segítségével történik: az emlékezetével és utánzáséval. Az emlékező tehetség ereje legerősebb a gyermek korban. Ha felnőtt korban sikerül is valamely nyelvnek elsajátítása, a kiejtésen mindig megérzik az idegenszerűség. Helytelenül cselekednek tehát, akik az ifjakat csak tizenhat éves korukban fogják rá a nyelvtanulásra. Téved azonban Erasmus, amikor azt állítja, hogy a nyelvrokon nehezebben tanulja a latint, mint egy idegen. A nevelő megválasztása. A nevelésnek egyik legfontosabb kérdése a nevelő megválasztása, noha igen sokan ebben követik el a legnagyobb hibát. Némelyek gyermekük nevelésével a legrestebb, a leglustább szolgájukat bízzák meg, akit már semmi munkára nem alkalmazhatnak, noha a nevelés a legnagyobb művészetet kívánná. Némelyeket fukar természetük tart vissza attól, hogy alkalmas nevelőről gondoskodjanak. Költséges lakomákra, kockajátékra, vadászatokra, udvari bolondokra több telik, mint a nevelésre, melynek kedvéért egyebekben takarékosnak 1) De liberis lib. inst. I. 501. D. — 2) U. o. I. 501. E-»F.
