Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910

kellene lenni. Erre nézve Diogenes Laertius és Plutarchus után egy adomát beszél el Aristippusról. „Midőn Aristippustól egy földi javakkal megáldott, de egyébiránt szűk látókörű ember tudakolta, hogy mennyiért vállalná el fia nevelését és a bölcs ötszáz koronát kért, ez így felelt: „Iszonyú díjat kívánsz! Any- nyival már egy rabszolgát lehet vásárolni!“ Erre a bölcs ezt a találó választ adta: „így aztán egy rabszolga helyett két rabszolgád lesz: fiad, a kit rabszolga gyanánt használhatsz és a bölcselő, fiad tanítója“.1)

Ehhez hasonló hibát követnek el azok is, akiknek van belátásuk a nevelő állásának fontosságáról, de jobb meggyőződésüket feláldozzák barátaik kérésének. „így a gyermeknevelésben szép jártassággal biró tanítót mellőzik s egy hasznavehetetlent alkalmaznak csupán azért, mivel ez utóbbit a jó barátok ajánlották.“ (I. 498. D.)

Legjobb volna, ha a szülők maguk nevelhetnék gyermekeiket, ezáltal elkerülhető volna, hogy a nevelők hibái átragadjanak a növendékekre. A szülők ez alól a kötelesség alól rendesen azzal a kifogással bújnak ki, hogy mindenre nem érnek rá és nincs türelmük ekkora fáradsághoz. De mit nem tesznek meg, hogy gazdag örökséget hagyjanak rájuk. Noha a természet-adta kötelesség és azok előhaladása, akik előttünk a legkedvesebbek, ezt a fáradtságot megédesítik. „Nagyon kevéssé szereti a /iát, a kinek unalmára van, hogy oktassa.“2)

A régieknél azonban ez a feladat könnyebb is volt, mivel akkor a tudósok és műveletlenek között csak az a kiilömbség volt, hogy a műveltek helyesebben, választékosabban, tartalmasabban és nagyobb szóbőséggel beszéltek. Ez Erasmus korában nem volt úgy, mivel a tudomány nyelvéül egész Európában a latint használták. Mint utánzásra méltó példákat a nevelés munkájában a közelebbi kortársak közül kiemeli a frízeknél a Canter-testvéreket, azután Erzsébet spanyol királynét (f 1504.) és főképen Morus Tamást, az ő angolországi barátját (1480—1535.), aki noha az államügyekkel nagyon el volt foglalva, még sem unta, hogy feleségét, leányait és fiát első sorban az isteni félelemben, másodszor a latin és görög nyelvekben oktassa.

1) De pueris lib. instit. Op. I. 498. C. — 2) De pueris lib. instit. I. 502. F.