Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1910
24 arra is utasítást ad, hogy a gyermekek a két vállukat egyenlő magasságban tartsák, ne pedig úgy, hogy egyik magasan álljon, a másik pedig lesülyesztve, mivel a hibás szokás természetükbe megy át és a test elidomtalanodik. Mások a fej hibás tartása n^iatt púposakká válnak, mert a gyenge test olyan mint a plánta, mely bármely irányba elhajlítható a mellé kötött pálca segítségévet s ebben az alakjában örökre megmarad.1) Az egészség érdekében tanácsolja, hogy a tanulásra legjobb a reggeli időt felhasználni, mert reggel egy óra alatt többet tanulhatunk, mint délután három óra alatt. Életét rövidíti meg, aki a kora reggeli órákat nem használja fel. Csak a reggeli órákban igazán ember az ember, mikor a test minden munkára alkalmas, mikor a lélek megpezsdül, mikor a testnek minden része pihent és vidám, ezért aztán tettre is vágyik. Ebéd után, mikor a jóllakás miatt az elme is tunyává lesz, csak félig vagyunk emberek, nem is ajánlatos mindjárt ebéd után munkához látni, még kevésbé vacsora után.2) A játékot sem mellőzi teljesen a test fejlődésében. Legalább ezt következtethetjük a De lusu című beszélgetésből, melyben jóleső örömmel láthatjuk a XVI. század iskolai életének egy derűsebb jelenetét. A fiúk a mezőre készülnek, hogy egy délutánt a szabadban tölthessenek. Erre engedelmet akarnak kieszközölni tanítójuktól, aki „ad verbera facillimus est et liberális; hic parcissimus idemque difficillimus.“ (A keze rájár a verésre, de nehezen lehet tőle kicsikarni egy kis időt a játékra.) Végre a tanító beleegyezik, hogy a mezőn csoportokban játszódjanak, de figyelmezteti, nehogy elszéledjenek kocsmázni, vagy még ennél is rosszabb dolgokat kövessenek el; naplenyugta előtt pedig térjenek haza. Valami róta-féle játékot játszanak ; amelyik párt hamarább megnyer három játékot, azé lesz a győzelem s díjul Ve drachma jutalmat nyer. Egy másik játékban a vesztesnek distichont kell mondania. Azután az ugrás, futás, úszás vannak napirenden. (Colloquia. Op. 1. 645—648.) Arra, hogy a játékban a játszóknak a lelkét legjobban meg lehet ismerni, épen csak rámutat a Civilitas morum-ban. Az intézeti nevelésnek csak negativ képét ismerjük meg tőle, mikor „A halevésről“ szóló beszélgetésében kirívó voná1) Op, I. 1036, A. — 2) L. a Diluculitm c. beszélgetést Op. I. 844—847,
