Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXXIII senkinek mögötte nem marad. Ha másképen viselkednék, ha nem szenny nélküli és feddhetetlen ember, akkor soha és soha a jó kereszténynek nevére számot nem tarthat. Megismertétek tehát kedves ifjak a vallási ideálokat, amelyek minden katholikusnak drágák és becsesek. Még néhány szót szólok a ti állapototoknak megfelelő kötelességekről. IV. .j\ katolikus tanuló ideáljai. Melyek a kath. tanulónak ideáljai? A vilnai egyetem hallgatói, akik a múlt század huszas éveiben a philaretes (az erény barátja!) név alatt egyesületet alkottak, — ideáljaikat ebbe a három szóba foglalták: Tudomány, erény, hazaszeretet! Bárcsak ezek volnának a ti ideáljaitok is! A katholikus hitigazságok alapján hintsenek fényt ezek, mint égi szövétnekek ifjúságtok útjaira! Buzogjanak belőlük, mint szakadatlanul fakadó forrásból, magasztos gondolatok és nemes tettek egész élteteken át. Tudomány. — Első tehát a tudomány. Az ember munkára született, miként a madár repülésre. (Job. 5. 7.) Aki dolgozni nem akar. ne is egyék. (2. Thess. 3. 10.) Emlékszem, hogy valahol azt a helyes nézetet olvastam, hogy amely embert az Isten megáldott tehetséggel, erővel, egészséggel és adományait nem képezi, dolgozni nem akar, általános megvetést érdemel. Ezért ifjú barátaim, tanuljatok és ne fecséreljétek időtöket sem most, sem soha az éleiben. Ifjonta szokjátok meg a saját erőtökből haladni előre. „Büntetést érdemel, mondja egy 3
