Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
LXX akik már „az alkotmányosságnál is előbbre léptek és az általános emberi szabadság meg a magyar nemzetiség érvényesülésének rajongó hívei és elszánt eló'harcosai voltak.“ Megszülettek itt is a forradalmak hangzatos jelszavai, a nemzet minden kívánalmát magában foglaló Irinyi szerkesztette 12 pont. A föllelkesedett ifjúság, amelyet a párisi forradalom és Kossuth tüzes beszédei lázba hoztak a bécsi események hatása alatt a hozzája csatlakozó néppel, mintegy önálló nemzeti tényezővel megvalósította a szabad szót és a szabad sajtót. Vérontás nélkül szerzett tehát érvényt március 15.-én a rendektől már megszavazott törvényjavaslatok egy részének, más részét pedig éppen azzal a tényezővel fogadtatta el először, amely eddig jogokat nem élvezett, csak terheket viselt, s ez volt a forradalmak új rendje: a magyar nép. A lelkes pestiek már zajosan ünnepeltek és a hátralévő politikai nehézségeket könnyen legyőzhetőknek hitték, mert csak ebből magyarázható, hogy az elhamarkodott március 15.-ki programúiban sem az uralkodóról, sem az Ausztriával való viszonyról nem történt említés. Pedig még csak ezután következett a munkának igazán érdemes része. Március 15.-én este ért a magyar rendek küldöttsége Bécsbe, ahol ugyan még mindig arra gondoltak, hogyan lehetne Magyarországot továbbra is provincia gyanánt megtartani, ,,de ehhez már nemcsak az energia hiányzott, hanem erejök sem volt.“ Március 17.-én megtörtént a döntés, a király beleegyezett abba, hogy legyen magyar felelős minisztérium és gr. Batthyány Lajost dezignálta miniszterelnöknek. Most kezdődött az 1848.-ki törvényalkotás nagy műve. A pozsonyi diéta, mely már március 14.-én az 1789.-ki francia nemzetgyűlés módjára kijelentette, hogy „magát többé nem külön osztályok,
