Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
LXVII a közgazdasági téren, a magyar nyelv érvényesítésében, sőt már a rendiség alapjait is döngetni kezdte, amidőn a februári forradalom hatása alatt „a rendi alkotmány épülete csakhamar rombadőlt.“ Bécsbe február hó 29.-én jött meg a párisi forradalom győzelmének híre, amely Lajos Fülöp bukását eredményezte. Általános európai zűrzavart jelentett ez az esemény. A nép félve a devalvációtól, sietett beváltani a papirértékeit, s a banknak súlyos helyzete Magyarországot is érintette, bár semmi köze sem volt tulajdonkép az osztrák íinánciához. Erre Kossuth március 3.-án megtette indítványát a kormány felelőssé tételére vonatkozólag, s ez lett kiindulópontja a mi parlamentarizmusunknak. Hatalmas beszédben fölhívja a rendeket, hogy „most már emelkedjenek a helyzet magaslatára, lássák be a külön magyar fináncminisztérium felállításának szükségét, mert a nemzet csak így gondoskod- hatik a trón díszéről, saját szükségeiről, polgárai vagyonának biztonságáról.“ A birodalmi kormány abszolutista rendszere és a magyar alkotmány közt három századon át divergencia áll fenn, mely miatt haladásunk alkotmányos iránya nincs biztosítva. „Merítsünk erőt a dynastia iránti hűség érzetéből; merítsünk erőt a rajtunk fekvő felelősség s polgári kötelességünk érzetéből. Kimondom meggyőződésemet, miként a birodalombeli nyugalom bomladozá- sának és ebből eredhető minden balkövetkezéseknek valódi kútfeje a kormányrendszerben fekszik. Tudom én, hogy elvénhedt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől, de midőn az alap hibás, a dőlés kikerülhetetlen.“ 5*
