Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

LXV

megvalósított theoriákkal. A szabadság, egyenlőség és testvériség volt a francia forradalomtól kezdve az európai nemzetek társadalmi alakulásának jelszava. Ez nem új gondolat, de szükségszerű volt a fölelevenítése. Hiszen ez a három eszme a keresztény tanításnak a lüktető vére. Már szinte két évezrede, hogy elmenvén hirdették a tanítványok ezeket minden nemzeteknek. De íme csak a lelki élet körében szereztek maguknak érvényt. A polgári, a társadalmi, az állami életben továbbra is megmaradtak a régi pogány bálványok. Kifejlődött a túlzásba vitt királyi teljhatalom és a közjogi rendek, ezek minden jogot magukhoz ragadtak és szinte minden terhet a jog nélküli népnek vállára toltak. Természetes, hogy így az emberiség milliói megvetett állapotban és nyomorúságban sínlődtek és epedve várták, hogy mikor üt ismét a megváltás órája.

Az emberi műveltség fejlődésével és általánosodá- sával, a gazdasági érdekek megszilárdulásával és az európai országok népeinek szaporodásával felszínre jutott az a tanítás, hogy az állami, a társadalmi életben való érvényesülés az egyénnek joga és kötelessége egyaránt. Ami pedig igaz és méltányos az egyénre nézve, ugyanez áll a nemzetiségre nézve is. Le kell tehát rombolni a régi korlátokat, amelyek a haladásnak útjában állanak. Ezen eszmei alapból indult ki az az alkotmányos és nemzetiségi küzdelem, amely a francia forradalom óta betölti egész Európát és főtényezője a nemzetek mozgalmainak.

Ezen új eszmék csakhamar visszhangra találtak irodalmunkban. Közéletünk vezető férfiai pedig azonnal az 1790.—91.-ki országgyűléstől kezdve azon fáradoztak, hogy ezeknek alkotmányunkban is érvényt szerezzenek.

5