Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

LXIV

az új államalakítás korszakát mozgatják és munkára lelkesítik, mindnyájunknak jól meg kell értenünk, mert igazán vérünkké csak az a történeti szemlélet válhat, amelybe annyira elmerültünk, hogy azt úgyszólván mi magunk is újból teljesen átéltük. A 48-as eszmék és események is tehát kell, hogy testünkké, vérünkké legyenek; kell, hogy azokat szivünkben és lelkűnkben hazafias lelkesedéssel ismételten átéljük.

„Operum fastigia spectantur, latent fundamenta.“ (Quintilianus.) Az emberek nagy tömege csak magukat az eseményeket szemléli, de alapjukat és az okokat nem kutatja. Pedig semmi sem lehet megtévesztőbb és veszedelmesebb a magyar történet fölfogásában az alaptalan és testetlen általánosításnál. Nemzeti fölkeléseink, alkotmányos és nemzetiségi küzdelmünk, szabadságharcunk sajátszerű állami viszonyainknál és helyzetünknél fogva más természetűek, mint Európa modern nemzeteinél, mert hazánk önállóságáért és függetlenségéért vívott harcaink törekvéseikkel mindig alkotmányunkban gyökereztek és kívánalmaikban sohasem voltak alkotmányellenesek.

Hazánkat gyakran nevezték „Európának kicsinyben“ és épen a 48-as események története teljes működésükben tisztán mutatja az általános európai eszmék hatását és befolyását. De épen ezért kiválóan alkalmas e kor arra, hogy megismertessen bennünket ezen új honalapító eszmék belsó' tartalmával és összefüggésével, vagyis a modern szellem legfontosabb nyilatkozataival.

Annyi bizonyos, hogy a XIX. század az emberi társadalom sok régibb társadalmi elméletét és hagyományos illúzióját szétrombolta. A forradalmak kora gyökeresen végzett a társadalmi rendekről és a kormányformáknak elsőbbségére! jóknak tartott és a nemzetek életében is