Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XLVII

Pedig nemcsak földi szerencsénk, hanem örök üdvösségünk is nagyrészt e néhány igentől vagy nemtől függ. Hogyan óvjuk meg hát magunkat a rossz választástól?

Mindenekelőtt tartsuk szemmel, hogy az élet nem a sorsnak vak játéka. Az isteni szeretet teremtett minket, ő arra az állásra is gondolt, amelyben kötelességeinket legbiztosabban és leghasznosabban teljesíthetjük és amelyen az égbe utunk nyílik.

Ezért mint mindenben, úgy a hivatás megválasztásában is elsősorban Isten akaratát kell kutatnunk. Fohászkodjál tehát naponta Sámuellel: „Szólj, Uram, szólj, hallja a te szolgád. “ És ismételgesd naponta szent Pállal: Quid me vis facéré. Mit akarsz, hogy cselekedjem ? Jusson eszetekbe minden szent áldozáskor e fontos dologban Istentől világosságot kérni. Kérjetek meg másokat is, hogy ez ügyben értetek imádkozzanak. Az imádság fényében igyekezzetek megismerni, hogy Istentől milyen tehetségeket nyertetek, vessetek számot becsületesen afölött, quid valeant humeri, quid ferre recusent, mit birnak vállaitok, mit nem tudnak elviselni. Mert a Teremtő a tehetségeket a hivatás szerint mérte ki. Meg kell bizonyosodnotok afelől, mire van hajlamotok és kedvetek, mert ismeretes, hogy az ember csak azt a munkát szokta jól végezni, amit szeret. Kedv és tehetség, a hivatásnak e két ismertető jele az életben rendesen igen korán mutatkozik. Mozart már 12 éves korában saját szerzeményű miséjét adta elő a bécsi udvari kápolnában. Linné már mint gyermek nem győzött eléggé örvendeni egy-egy virág szerkezetén.

Ha tehát, kedves ifjak, szívből imádkoztatok, hogy Isten malasztját adja és hivatástok titkát nektek felfödözze, ha tehetségeiteket és hajlamotokat megvizsgáltátok és kikértétek szüléitek és gyóntató atyátok tanácsát, mert nekik Isten kegyelmet ad kötelességüket helyesen teljesíteni és