Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XLVI

dött és megért volna, csak széna lesz belőle. A korai politizálás és szereplés visszatart a tanulmányoktól, akadályozza az ifjúnak természetes belső fejlődését, gyakran örökre megrokkantja életét. Semmiképen sem mondom ezzel, hogy ha az életbe léptek, mindennel meg kell elégednetek. A megelégedettek még soha nagyot nem alkottak. Bizony legyetek elégedetlenek, de csak a rosz- szal, a jót pedig becsüljétek, mert ebből is van sok. Elsősorban pedig tenmagatokkal legyetek elégedetlenek, naponta ismételgetvén, hogy még kevés az alapos tudománytok, kevés az erénytek, tetteitekben sok az aljas, önző indíték, gyönge a jóban való kitartástok.

Ha azonban férfiakká értetek, majd akkor legyen rá gondotok, hogy a jognak és igazságnak mindig lelkes szolgái legyetek és mindenütt és mindig ahhoz a párthoz tartozzatok, amely zászlójára ezt a jelszót jegyezte: Igazság, méltányosság és közjó.

*

* *

Pályaválasztás. — Amely ifjú ily komolyan fogta föl életét, bizonyára sokat gondolkodott majdani életpályájának ideálja felől is. Valóban elég gyakran gondoltok-e kedves ifjak arra, hogy tanulmányaitoknak végeztével mihez fogjatok? Iszonyat fog el a gondolatnál, mondja korunknak egyik Írója, — hogy az embernek egész éleiét az a két, három, vagy négy „igen“ vagy „nem“ dönti el, amelyet életének 20-ik és 30-ik éve között kiejtett.

Tanuljunk-e, vagy menjünk gyakorlati pályára? Gimnáziumba vagy reáliskolába járjunk-e? Tanári, bírói, vagy más pályát válasszunk-e? Ezt a házasságot megkössük-e, vagy nem? -- A felelet elhangzik: igen, vagy nem és a kocka el van vetve.