Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XXXVI mely képzett papnál, vagy tapasztalt lelkiatyánál keresni megoldást. Vessetek jól számot szívetekkel, hogy abban minden rendén van-e, mert a hitetlenség kezdetben nem az apos­toli hitvallás, hanem Isten tiz parancsolatja ellen irányul. Ha az ifjúra rátámad a szenvedély, fölkel benne a titkos vágy, bárha ne volna igaz a kinyilatkoztatás, amely oly komoly kötelességeket ró reá; ilyenkor kapva kap a kételkedésen, a kifogásokon; ha pedig egyszer bebur- kolódzott ezek ködébe, mind kevesebb lesz az ereje ellenszegülni a gonosznak, lassan, lépésről lépésre teljes hitetlenségbe sülyed, ami valakinek helyes megjegyzése szerint nem is egyéb, mint bűnök halmaza, előbbi egyes vétkei minden gonoszságának összefoglalása. Tudok embereket, ha ők mihelyt a hitetlenség csá­bítását érezték, azonnal a töredelem szentségének itélő- székéhez sietnek, abban a pillanatban visszanyerték volna gyermekkoruk egyszerű, örömmel teljes hitét, mihelyt vétkeik terhét lerázták volna. Vallási gyakorlatok. — A katholikus vallás ugyanis nem csupán elmélet, hanem kiválóképen gyakorlat. Énei­kül a hit előbb-utóbb eltűnik. A vallás gyakorlása pedig főleg az imádságot, a szentségek vételét és a szent misét foglalja magában. Az imádság. — Az imádság nem idővesztegetés, hanem az időnek legjobb fölhasználása; amig ugyanis az ember meghajol és meghódol Isten előtt, ugyanakkor megnyeri tőle az erőt, amely gyöngeségiinket fölemeli és kötelességeink teljesítésére elégtelen tehetségeinket kiegészíti. Isten annyira segít minket, amenyire mi kérjük őt. Imádkozzatok tehát, imádkozzatok mindennap kimerít-

Next

/
Thumbnails
Contents