Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XXXV

bírásából származó belső örömet és megnyugvást, amelyről szent Pál apostol szól a filippiekhez irt levelében. (21. 25.)

De ha még oly szorgalmasan tanultok is, még sem hathatja át egész élteteket a vallás-tudománynak az a csöppje, amelyet az iskolában szereztek. Tökéljétek el komolyan, hogy azt prédikáció-hallgatással, hitvédő művek olvasásával ki fogjátok egészíteni és a vallási igazságok alapjait úgy megismeritek, hogy az profán, világi tudományotokkal egyensúlyt tartson, teljes harmóniába, összhangba olvadjon.

De valamennyi theologiai munkánál inkább ajánlom nektek, kedves ifjak, későbbi éltetekre az új-szövetségi Szentirásnak, szent Ágoston Vallomásainak és Kempis Tamás Krisztus követésének olvasását. E könyvekben, — mondotta nekem nem régen egy világi egyetemi tanár, megtalálom a legfőbb bölcseséget; a legmélyebb élet- tapasztalatot tartalmazzák ; a szerencsétlenségben vigasztalást és megnyugtatást szereznek. Midőn a haldokló Ampére-nek Kempis Tamásból akart egyik barátja fölolvasni, a nagy tudós így szólt: „Az egész könyvet könyv- nélkül tudom, mert életemnek egy napja sem múlt el anélkül, hogy legalább egy fejezetet ne olvastam volna belőle. “

Ha pedig kétségetek támad a hitben, ha úgy látjátok, mintha ellenmondás volna valamely vallási igazság és a tudománynak eredményei között és magatok azt eloszlatni nem tudjátok, — ilyenkor ne feledjétek azt az elemi életszabályt, hogy valamint zavaros jogi kérdésekben senki se fordul tanácsért a költőhöz, hanem a jogtudóshoz, ép úgy bolondság volna a theologiai nehézségekben akármily derék természettudósnál és nem vala3*