Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXIX az Etats generaux-nak 1789. évi riomi követe. A nemzetgyűlés előtt bátran védelmezte meggyőződését és ellenfeleinek minden fenyegetésére és tiltakozására csak egy szava volt: A fenyegetések nem rémítenek, semmi kiáltás félelembe nem ejt, kivéve saját lelkiismeretemnek hangját és tiltakozását: „de tous les murmures je n’ai jamais craint que ceux de ma conscience“ : semmi zúgolódás meg nem ijeszt, csak saját lelkiismeretemé. Aki Istent féli, embertől nem fél; neki mindegy, hogy az embereknek tetszik-e, csak tessék Istennek. A katholikus szereti egyházát, mert tudja, hogy az egyház mindig barátja volt a tanuló ifjúságnak. Ő emel az antik világ romjain először elemi és középiskolákat, később egyetemeket. Most sem gátolja semmiképen, hogy a világi tudományok közül bármelyik is teljesen szabadon fejlődjék a maga saját módszere szerint. A tudósokat buzdítja kutatni az igazságot, bárhol rejtőzik is az, megáldja őket, miként egykor Kolumbust megáldotta, amidőn új ismeretlen világ keresésére vállalkozott. Nem is lehet másként, mert vallás és tudomány két testvér, amelyeknek egymást gyámolítaniok kell, mert együtt világítják meg földi és mennyei fénnyel az emberi élet ösvényét és együtt munkálkodnak az emberiség tökéletesítésén és boldogításán. Az egyház csak egyet kíván a tudomány embereitől, hogy legyenek mindig hívek a logikához és a tudományos tisztességhez s ne lépjenek túl tárgyukon és annak kutatási módszerén, például, hogy a természetvizsgáló ne játssza a vallás-hirdető szerepét és a hipo- thézist ne adja ki tudományos axiómának. A katholikus szereti egyházát, mivel ez a legfölsé- gesebb szociál-politikai ideálnak megvalósítására törekszik. Mi ez a szociál-politikai, vagyis társadalmi ideál? Nem más, mint az emberi társaságnak olyan berendezkedése,
