Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXI teljes valóságot tartalmaz. Mindnyájunkat az Isten Fia váltott meg végtelen megaláztatásainak, szenvedéseinek és halálának árán. Empti enim estis pretio magno . . . pretioso sanguine Christi. (1. Kor. 6. 20. I. Petr. 1. 19.) Ennélfogva életünk mérhetetlen értékű. Továbbá a szent keresztségben és kivált a szent áldozásban oly bensőleg egyesül a keresztény Krisztussal, hogy ennek isten-emberi élete kezd az ember lelkében keringeni, miként a szőlővesszőnek nedvei és élete a ráalkalmazott oltvány-galyban keringenek. A megszentelő malaszt birtokában minden keresztény ismételheti szent Pállal: Élek, de nem én, hanem él bennem Krisztus. (Gál. 2. 20.) Gondoltok-e, kedves ifjak, elég gyakran ez igazságokra és tudatában vagytok-e az élet egész méltóságának, teljes értékének? A kereszténység megmagyarázza az erkölcsi rossz keletkezését is, azt az áradatot, amelyből minden gonosztett és méltatlanság származott, amit csak az emberek és népek más emberek és népek ellenében elkövettek. Mindezek az emberrel vele született szabadakaratból sarjadnak. Akaratunkat az Isten segíti ugyan, hogy csak a jót mívelje, de el nem nyomja és a jóra nem kényszeríti, mert különben magát az emberi természetet kellene megsemmisítenie. Az erkölcsi rosszból, vagyis a vétekből, jön létre azután a fizikai rossz, vagyis a szenvedés. De ez semmiesetre sem céltalan, hanem ellenkezőleg nevezetes rendeltetése van. Először is bűnhödés az és vezeklés az eredeti bűnért és a többi, személyi bűnökért.
