Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XX emberiséget igazságról-igazságra, a paradicsom örömeiből egyenesen a menny-ég boldogságába vezette volna. De most így szól: Megvetetted az egyenes, utat, én is nagy kerülőn foglak vezetni, a melyet magad választottál. E kerülő utón bizony sokat botorkálsz majd és szenvedsz, miközben megízleled a jót és a rosszat, nehéz munkával küzdőd le a tévedést és jutsz igazságra és erényre. De ez az út bizonyos tekintetben még fönségesebb és magasz- tosabb, mert vezetődül és segítődül fiamat adom neked, akit a te porodból támasztok föl: Ex cineribus tuis orietur ultor et Salvator! Ily módon meg van magyarázva az emberi életnek eredete és egész magasztossága. Az ember Istentől származik, aki őt teremtette és malasztjával gyermekévé fogadta; Istenhez is megy, hogy vele örök boldogságban egyesüljön. Plato nem tudta megmondani, hogy az égben valaki utánunk kívánkozik, hogy ott Isten szeretettel telve várja érkezésünket. A kereszténység bizonyossá teszi, hogy minél inkább szereti lelkünk Istent, annál kedveltebb, annál boldogabb lesz az örökévalóságon át. Földi életünk létezésünknek parányi kis részlete, munkára, fáradságra, szenvedésre és arra szánva, hogy benne Krisztussal természetfölötti hasonlóságra jussunk, mert csak az jut mennyek országába, akivel szemben az Atya ismételheti szavait: Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem tellett (Mát. 3. 17.) De nem csupán örökkévaló célunkra nézve, amelyre a földön kell előkészülnünk, van az életnek végtelen nagy értéke. Gyakran mondják, hogy minden dolog annyit ér, amennyibe kerül. E mondás a mindennapi életben nem mindig igaz, de a keresztény igazságra vonatkoztatva
