Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XVII

orgia, nem is tragikomédia, a melyet földi létünkben színre hozunk, de amelyet akkor szakíthatunk félbe, amikor kedvünk tartja és végül nem is véres tragédia telve céltalan szenvedésekkel. Nem, hanem dráma az, méltó isteni szerzőjéhez, a ki a világ színpadjára hozza, méltó az emberhez is, a ki azt előadja.

Mindazáltal az ókor legbölcsebb férfiai is mind bevallják és panaszolják, hogy bölcseleti rendszereikben, az ember földi életéről Istenhez való viszonyáról és a halál utáni életről alkotott világnézeteikben nagy a hiányosság és homály, amit az emberi elme saját erejéből el nem oszlathat, meg nem oldhat. Ilyen meggyőződésnek ad kifejezést Plato Phaidon-jában Simmias, midőn azt magyarázza, hogy csak az égből származó fölvilágosítás, vagy kinyilatkoztatás adhat az embernek teljes biztosságot és szerezhet utazási eszközt, amellyel az élet óceánját bízvást átszelheti:

’lvj.oí yxp ■ít'GX.ít, ü Xí'j/.py.T-;:, —ssi tőív tőioútmv tcio; ügtzsz xxt TÓ y.Év TXps; slÓsvx'. sv T(p vvv ߣw r, xc'uvxtov eÍvx>. ■},

r:xyy xaítóv ti, tó yivTOi xó tx Xsyóy.Evx —spí xótüv u.r, oó/t txvtl Tpőxto i~kíyyssv xxí y.r, tíoxoíttxtíIx!, — ptv xv -y.'/Tj.yr, t/.oxöív xttsíttv, T'.;, —xvu y.xXd’XK.oCi si/xc xvópó;- cV.v yxp -ípi xótx sv .yé ti toÚtwv cVxTpáCXTttxi, 7) V.XÍkíV, Ö-/1 üyii, •/) sópeív vj, sí txOt’ xc'óvxtov, tóv

YOJV ßs'/TITTOV Ttöv XVlhojTtVOjV AOyOjV XxßÖVTX XX> Ó'JTc^iASyXTÓTXTOV,

ítí. toÓto’j óyoúy.svov, őtts: ettí nysdíx; xívÓuveóo/tx ó.xtaevtxi tóv ßlOV, ii y.vj Tt; CÚVX'.TO X<7'pXA£'7T£pOV XX'.' XXIvóuVOTSpOV ßgßxtOTSpOU

■/) óyry.x.To; A óy o u ttsíou tivóc ó t x ír o p £ utív; v x i (p. 85. c—d).

„Hiszen, Sokrates, én is azt tartom, amit te, hogy afféle dolgokról ebben a földi életben bizonyosat tudni lehetetlen, vagy legalább nagyon nehéz: de másrészt mindenképen meg kell vizsgálni azt, amit róluk állítunk, s tágítani, még mielőtt az ember minden oldalról megvizsgálva a dolgot nem kénytelen vele, azt mégis gyenge

2