Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXXVIII. szegények küszöbeit látogatni, midőn betegsége utolsó erőitől is megfosztotta őt. Igen sok jót mívelt, amiről még családja sem tudott és csak holta után került nap­világra. Az akadémia és a természettudományi kar tagjai mellett ott láttuk temetésén a világ kitagadottjait, eljöttek megsiratni jótevőjüket.1) Amidőn a jelenkori függvénytanról van szó, Cauchy és Weiertsrass1 2) mellett Riemann-t kell, mint alapítót ünnepelnünk. Istenfélő, jámbor férfiú volt egész életén át. Az Isten jelenlétébe helyezkedő naponkinti lelkiisme- ret-vizsgálatot a vallásosságban fő jelentőségű dolognak mondotta. Midőn élete utolsó perceiben szólani nem tudott, felesége mellette fönhangon a Mi Atyánk-ot imád­kozta. Ezen szavaknál: Bocsásd meg a mi vétkeinket: hívő szemeit az ég felé emelte — és keze lassan hide­gülni kezdett felesége kezében ; néhány lehelet után tiszta és nemes szíve nem dobogott.3) Hermite hetvenedik születése napját a közoktatás- ügyi miniszterrel együtt egész Franciaország ünnepelte; a svéd király magas rendjellel tisztelte meg, amilyent Franciaországban eddig csak a köztársasági elnök és Pasteur viseltek. Ez eléggé hirdeti nagyságát, amit külöm- ben mathematikusok előtt egy szóval sem szükséges hangoztatni. Meggyőződése volt, hogy a lélek egykor mindazon mathematikai vonatkozások tökéletes kinyilat­koztatásában részesül, amelyeknek most csak visszfénye hatolhat az emberi észbe. Egyik híres szaktársa, Boréi, ezeket mondja róla: Hermite tele volt odaadó ragaszkodással a katholikus 1) U. o. 61. 62. 2) Valahol olvastam, hogy Weierstrass-t buzgó katholikus volta miatt mellőzték sokáig a német egyetemi tanszékek betöltésénél. 3) Kneller, u. o. 6?. 1. ,

Next

/
Thumbnails
Contents