Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

IX.

mivel vele ezt már ki nem töröltethetik, — megteszik maguk. Cenzúrát gyakorolnak a rég elhunyt költőn, Isten neve helyébe más szót írnak művébe.1) És ami- a legfölháborítóbb, —mindezt a szabadság nevében, a szabadság címe alatt mívelik.1 2)

A szabadkőmívesek ilyen szabadságszeretete mellett megértjük, miért kell Aragonak külön kiemelnie Carnot életrajzában a következő esetet: „Ámbár Carnot nem volt szabadkőmíves, Lengyelország összes kőmíves páholyai aláírásokat eszközöltek számára, melyek jelentékeny összegeket eredményeztek.3)

A hazugság jelenségei után jól esik áttérni ismét a bátor következetesség és kitartó hűség példáira, a melyek oly meghatók Carnot és Monge mathematikusok életében.

Midőn Bonapartétól már volt mit remélniük és volt mit félniök, Carnot „egész erejével ellene szegül az élethossziglan tartó konzulátus fölállításának ; de különösen abban a pillanatban, midőn Bonapartét a császári trónra emelni készülnek, kettőzteti meg hevét és erejét“. A régi, túlzó jakobinusok átpártoltak, „Carnot azonban, csaknem egyedül, megállóit az általános elszakadás közepette“. — Megmutatta a világnak, hogy a politikai lelkiismeret nem üres szó.“4) — Mily hű a szerétéiben, mily bátor a gyöngének és az igazságnak védelmében Monge ! Növendékeit a kormány politikai okok miatt ki akarta zárni a főiskolából. „Mongenak

1) Bodley i. m. I. 168 lap. U. o. még sok más van elmondva arról, hogy mit kell gondolni a vallástalanok és szabadkőmívesek által hirdetett szabadság alatt. Megemlékezik erről a Budapesti Szemle is 101. k. 155. lap.

2) Bodley i. m. 1. 170. lap.

3) Arago Emlékbeszédei. Carnot, 47. i.

4) U. o. Carnot, 73.